AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Heltai János: Bethlen Péter és Pázmány

a város ókori és újabb nevezetességeit akarja megtekinteni. S mivelhogy a Spada-Házban lakik vasárnap délelőtt Ludovisi cardinalis (Ludovicus, Ludovisi bolognai érsek 1621 — 1632 között) lábasjószágból, borból, sajtból, szalámiból és egyéb frissítőkből álló ajándékot küldetett neki. A feljegyzés napja, augusztus 2-a szerdára esett 1628-ban, tehát előtte való vasárnap július 30-án Bethlen Péter már feltétlenül megérkezett Rómába. Az egy héttel későbbi két feljegyzés már arról is tudósít bennünket, hogy a pápa is fogadta az erdélyi ifjút: ,,Az erdélyi Gábor fejedelem unokaöccse, aki jóllehet eretnek, a császári követség küldöttje által elérte, hogy a szokásnak megfelelően megcsókolhassa a Szent Atya lábát, ez által kegyre talált és még vasárnap reggel is mutatkozott a legszentebb pápai kápolnában tartott szertartáson, később pedig az Angyalvárban. Hétfőn elindult, hogy megnézze Itália leghíresebb városainak nevezetességeit, s azután visszatérjen Erdélybe." Illetve: „Van itt Bethlen Gábor fejedelemnek egy unokaöccse, aki Franciaországból jött, miután Itáliát megnézte és megcsókolta a Szent Atya lábát, Nápolyba fog menni." Az augusztus 9-ét megelőző vasárnap 6-ika, Urunk színe változásának vasárnapja. Bethlen Péter tehát nem akármilyen szertartáson vehetett részt a pápai kápolnában! S minden bizonnyal másnap, hétfőn hagyta el az örök várost. Szerencsésen egészíti ki e feljegyzéseket a halotti beszéd, amely, mint említettük, részletesen leírja a római utat, sőt Bethlen Péternek a pápával való találkozását is:

14 Bethlen Péter már Itáliában járt, a félszigetnek azon Cappella pontificia, et poi questo Castello Sant'Angelo, lunedl parti di qua per vederé il rimanente delle cittá piű notabili d'Italia et poi ritornarsene in Transilvania (fol. 420). Di Roma li 9 Agosto 1628. Si trova qui un nepote di Bethelem Gabor Prencipe di Transilvania venuto di Francia, qual va védendő l'Italia, et passará a Napoli sendo stato a bacciar il piedi al Pontefice (fol. 427). A római látogatásról lásd Kovács Sándor Iván: Pannóniából Európába. Bp., 1976. 160—161. 1., és „Adriai tengernek fönnforgó habjai". Bp., 1983. 10. 1. E feljegyzéseket is ő használta Veress Endre hagyatékából a hetvenes évek elején, az ő kérésére Klaniczay Tibor Rómában Veress jegyzeteit összeolvasta az eredetivel. Klaniczay olvasatát, amely most Szegeden van, Monok István volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Az olasz szöveg fordítását Török Sárának és Acél Zsuzsának köszönöm. 14. A beszéd ide vonatkozó részlete, amelyet a főszövegben bő tartalmi kivonatban ismertetünk a következőképpen hangzik: „Defunctus noster in ill is Italiae partibus versabatur, quas non sanctae sed sacerrimae planeque barbáráé Inquisitionis gangraena hactenus nondum depascitur; cupiebatque Romám, quondam Orbis caput potentissimaeque Majestatis sédem, contemplari; sed non paucae, nec variae deerant rationes, quae ne veteris atque ab ipsismet Hungaris triumphatae urbis ruderum contemplationem tanti emeret suadere videbantur. Veruntamen idoneorum virorum interventu ipsi a Summo Pontifice Urbano VIII satis cautum fűit, ipsum liberrimae ecclesiae, ut illi non item alii vocant, ditiones ingressurum, perlustraturum ac egressurum esse; quam promissionem Papa sane accuratissime praestitit. Venit enim Romam, humanissimeque exceptus plurima visu memoratuque dignissima non sine admiratione et voluptate spectavit: Cumque Pontifex ipsius, ipse Pontificis videndi alloquendique desiderio teneretur, atque ille praetensae suae sanctitatis an divinitatis opinione, hie vere reformat» religione retineretur, Urbánus earn pro matúra insignique sua, quam ne Hispani quidem ipsi infestiores negare ausint, prudentia salutandi rationem admisit, ut vix urbanior excogitari potuerit. Comes cum universo suo comitatu solenniter introductus, 414