AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

sérelmét jelentette, hogy a székelyek nem jelölhettek maguk közül nemeseket a főkapitányi tisztségre, hanem el kellett fogadniuk a fejedelem által kinevezett személyt. Csak az 160l-es dévai oklevelekben orvosolta Zsigmond ezt a panaszt.

136 Kedvező volt viszont számukra az, hogy kisebb tisztjeiket maguk választhatták. Ha a székely maga irtotta földjét, a saját tulajdona maradt, s csak ha fi- és leányágon kihalt, lett a föld az atyafiságé. Elzálogosítani viszont elzálogosíthatta mind a saját irtványát, mind a nyílföldjét, annak ellenére, hogy az utóbbi mindig a közösségé volt. Ha a fejekötéskor az irtványáról lemondott, vagy eladta, az a primőré vagy lófőé maradhatott az oklevél szerint, de ha nyílföldet zálogosított el, az csak a visszaváltás idejéig lehetett a primőr vagy a lófő birtoka, és nem válhatott tulajdonává. Ha azonban örökös jobbágynak állt, vagy a főnépek megpróbálták erőszakkal jobbágyi állapotban tartani a közszékelyt, akkor gyakorlatilag évekig, évtizedekig birtokolhatták a közföldet is. Ezt próbálta megakadályozni az adománylevél. A közösség tulajdonát képező egyéb földeket (mező, legelő, kaszálóhely stb.) viszont a főnépek éppúgy használhatták a közösséggel együtt, mint korábban. Az oklevél első pontjában foglaltakat vagy már a hadjárat előtt teljesítették a közszékelyek, vagy az oklevél megerősítése után kellett volna teljesíteniük. A második feltételnek nem tehettek még eleget, legfeljebb csak a Mindenszentek ünnepére adandó adó befizetésével, mivel azonban éppen harcoltak akkor, és az oklevél sem lépett még érvénybe, nem valószínű, hogy teljesíthették. A többi előírással — néhány kivételével — ugyanez volt a helyzet, s nem is követelhette rajtuk a nemesség. Gyakorlatilag csak a 6. és 10. pontban foglaltakat teljesíthették az alatt a két és fél hónap alatt, mely a megadás, ill. a decemberi országgyűlés között eltelt. Diplomatikai elemzés Mind a decretumot, mind a privilégiumot az uralkodó ünnepélyes oklevélben bocsátotta ki, de míg az előbbi általános rendelkezést, generális szabályt tartalmazott, a privilégium kivett valakit az általános szabályok hatálya alól és különös jogot, kiváltságot biztosított. A kettő nem formai, hanem tartalmi tekintetben különbözött. A középkori jog a privilégiumot két csoportra osztotta: általános privilégium (privilégium generale), amelyet bizonyos személyösszességnek (universitas) adományoz a király, ill. a fejedelem, és a különös privilégiumot (privilégium speciale), melyet egyes személyek kaphattak. A privilégium érvényességének feltételei a következők voltak: 1. a törvényesen megkoronázott király, ill. fejedelem adja ki, 2. a törvényekkel és az országos szokásokkal ne ellenkezzék, 3. mások jogait ne sértse, 4. egy éven belül ki kell hirdetni. 136. Vö. SzOKlt. i. m. 4. köt. 153.1.; 6. köt. 170.1. 18* 275