AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

Megszűnt az érvénye: 1. ha nyíltan vagy hallgatólagosan lemondtak a benne foglalt jogokról, 2. ha az uralkodó ésszerű okokból visszavonta, 3. ha későbbi törvény azt kifejezetten megszüntette.

137 Az általunk vizsgált oklevél az első csoportba (priv. generale) tartozik. Érvényességének feltételeiről a következőket mondhatjuk: az első pontban foglaltaknak megfelelt, a másodiknak szintén, hiszen tudjuk, hogy a község jogai sokkal régebbiek voltak a nemesség új adományainál. A harmadik pontnak nem felelt meg, a negyediknek nem is felelhetett még meg. Érvényessége az első pont értelmében nem szűnhetett meg, mert a közszékelyek nem mondtak le jogaikról, éppen azért sorakoztatott fel „ésszerű" okokat a törvénytudó bizottság — mint majd látni fogjuk —, hogy az uralkodót rákényszerítse az adomány visszavonására. A megszüntető későbbi törvény pedig a decemberi országgyűlési végzés lett.

138 Az eredeti oklevél, ill. oklevelek valószínűleg azért nem maradtak meg, mert a jogérvényét vesztett, semmisnek nyilvánított adománylevelet érvénytelensége jeléül tintavonásokkal, vagy késsel ejtett bemetszésekkel jelölték meg,

139 s természetesen a királyi könyvbe sem vezették be.

140 A fennmaradt oklevél valódiságát — mivel sem formailag, sem tartalmilag nem akar mást feltüntetni a valóságnál —, nem vonhatjuk kétségbe. Nem eredetiben maradt ránk, hanem ún. egyszerű másolatban, vagyis az oklevél szövegét szó szerint leírta másolója nem a jogérvényességre törekvés, hanem magánhasználat céljából. Az eredeti oklevél külső ismertetőjeleire bizonyos mértékig következtethetünk. Mivel privilégium megadására vonatkozott, a fejedelem valószínűleg ünnepélyes formában bocsátotta ki. Anyaga pergamen lehetett, amint arról Istvánffy

141 tájékoztat. Pecsétje a záró rósz szavai szerint függő pecsét volt, azaz a nagyobb fejedelmi pecsét, amelynek őre a 16. századi 137. Vö. Werbőczy Hármaskönyve II. rész, 8. cím. 1., 4. par. és 11. cím 1. ülés József: A magyar jog története. Bp. 1930. 2. kiad. 115—119. 1. 138. Az országgyűlés mint törvényalkotó szerv végzeményt, végzést, decretumot hoz. Tripartitum II. rész, 3. cím, 5. par.: „constitutions ipsae saepenumero regni decreta vocitantur" (,,a rendeleteket igen gyakran az ország végzeményeinek nevezzük"). Tudjuk, hogy ,,A közönséges jog vagy végzemény minden kiváltságot és mindenkiét eltörli és megerőtleníti („omnium et omnia privilegia per jus commune, seu decretum tolli et invalidari". Trip. II. rész, 8. cím, 1. par.), tehát az 1595. dec.-i országgyűlési végzemény jogerősen ugyan, de jogi manipuláció segítségével törölte el a község jogait. (Vö. Magyar Törvénytár. — Corpus Juris Hungarici. Werbőczy István Hármaskönyve. Ford., bev. stb. Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bp. 1897. Franklin. 229., 337.1.) 139. Sipos Gábor: A kolozsmonostori konvent hiteleshelyi működése. = Művelődéstörténeti Tanulmányok 1979. Kriterion. 40. 1. — Vö. Szentpótery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 193Ö. 248. 1. 140. A Magyar Országos Levéltárban átnéztük mind a Báthory Zsigmond-féle „Liber regius"-okat, mind a kolozsmonostori konvent e tárgykörbe vágó anyagát, és megállapíthattuk, hogy az oklevelet valóban nem másolták egyikbe sem. 141. Istvánffy, 1962. i. m. 407. 1., ill. lat. 413. 1. „.. .Siculis diploma in membrana descriptum reddi jussit." 276