AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

több kéz munkájának látszik, míg az utóbbié végig kiegyensúlyozott, jól olvasható és szövegelrendezése is tetszetősebb. A címfejekben mindkettő kb. azonos mórtékben alkalmaz rövidítéseket, a szövegrészben a Fol. Lat. 3647-es valamivel többet.

36 Margináliákat szintén tartalmaz a két kézirat. A 17. században a negyedik kötet már az ugyancsak Erdélyben birtokos Varsolcziak

37 tulajdona volt, később Bedőházy Tamáshoz

38 került, amint ezt az előzéklapon található possessor-bejegyzés tanúsítja: „Sum possessor huius libri cognonomine (sic!) Varsolczi, denique dedit ad usum eius marita 1647. Thomae Bödöhazj." Az utolsó félbetépett lap verzóján jogi feljegyzés áll: „Vetant jura ne credatur cuipiam in propria causa in praeiudicium alterius, item nequis in propria causa tegeri

383 queat, aut jus dicere". Az ötödik kötetben több jogi tárgyú és más bejegyzést találunk. így pl. az előtábla belső oldalán egy 1628 november 7-ről származó Küküllő megyére vonatkozó följegyzést: „1628 7. 9bris [novembris] leot szék in Co[mi]t[a]tu de Kikellio", egy jogi passzus,

39 majd Hegyesi István beírása követi: „Sum ex libris Stephani Hegjesj. m[anu] p[ro]pria." Possessorunk, Hegyesi Mihály és Cserényi Anna fia, Borosjenőből származott,

40 s kortársai is tanult embernek ismerték. 1666-ban a kisebb kancellária írnokaként kezdte hivatali karrierjét, átmeneti deákoskodás után 1678—1684 között fiscalis ügyész, 1685—1689-ben országos főtisztségviselő, fiscalis director lett. Hivatala a kincstári jogok védelmén túl tulajdonképpen a főállama rövidítések aránya 36. Fol. Lat. 3647. Fol. Lat. 4512. Pars I. tit. 4. 50:29 Pars II. tit. 36. 69:46 Pars III. tit. 17. 51:40 Pars IV. tit. 9. 75:66 37. A bejegyzésben a neveket áthúzták tintával, csakúgy, mint egy másik, az 1660-as évekből származó kézírást. — A Varsolcziak Szilágy megyében éltek 1. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp. 1932. XI. köt. 37. 1. — Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája. [Bp.] 1904. VI. köt. 699 — 701. 1. — Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540 — 1690. Bp. 1980. 364., 365. 371. 373. 1.: Varsolczi István 1612—1615-ben a kisebb kancellária írnoka, 1629 — 1638 között fiscalis ügyész, majd 1640—1647-ben kincstári jogügyigazgató. — Az „Erdélyország történetei tára". Kolozsvár, 1837. című kötetben a szerkesztők említenek egy Varsolczi Jánost „a kolozsvári óvárbeli magyar unitaria oskola segéd tanítóját", aki Bethlen beiktatása, ill. a fejedelem-változás alkalmából latin verset írt. (II. köt. 261., 264-5. 1.) 38. Bedőházy (léczfalvi; árkosi) székely család, 1. Kempelen, i. m. II. köt. 19. 1. — Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy, 1901. 56.1. — Trócsányi i. m. 327., 365., 366., 373.1.: Bedőházy Tamás 1642-ben szintén a kisebb kancellária írnokaként kezdte pályafutását. 1647-ben már a nagyobb kancelláriában találjuk mint írnokot, 1654—1657 között kincstári ügyész, 1660ban a fejedelmi javak praefectusa. 38a Értelmetlen elírás. 39. „Si Actor seu triumphans pars in aliquorum bonorum iudicialiter reobtentorum, contra vim repulsionis se locaverit, dominium eo facto in amissione causae, hoc est, illorum bonorum juriumque possessionariorum reobtentorum convincatur. Vlad. decreti Minoris quarti Articulo 19. observa." — II. Ulászló 1500. évi (IV.) decretuma, 19. articulus, 2. par. Vö. Magyar törvénytár. — Corpus Juris Hungarici. 1000—1526. Ford. és jegyz. ell. Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bp. 1899. 654. 1. 40. Nagy Iván i. m. 5-6. köt. 81. 1. 252