AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

ügyészi feladatkörnek felelt meg. 1685—1686-ban beválasztották a fejedelmi tanács mellé rendelt deputatióba,

41 1676. szeptember 25-én ő is csatlakozott azokhoz, akik Gyulafehérvárott írásba foglalták, hogy a magyarországi bujdosók s a fejedelmi pár közötti tárgyalásokról semmit sem árulnak el.

42 A gyulafehérvári káptalan országos levéltára megőrizte számunkra possessorunknak a káptalan requisitora, Csicsói György előtt bemutatott levelét, melyben visszautasítja és érvénytelennek nyilvánítja a számára Thököly Imre által adott teljhatalmú kurátorságot.

43 Apor Péter kétszer említi a nevét,

44 Cserey Mihály névsorában szintén megtaláljuk: „öreg Hegyessi István, hires procator."

45 Maga Hegyesi mintha csak kötetünkre célozna, amikor a „Kegyességnek nagy titka" című, Kolozsvárott 1686-ban kiadott munkája elöljáró beszédében ezt írja: „így hát senki gabonájában sarlómat nem eresztettem, mert az alkalmatosság, ez kis irást, ugyan személy szerént vetette reám is... tartozom hát a Christus szerelmében és félelmében, az én gyengeségem szerént, azon munkálódni is, ha néha Decretumot forgatok is."

46 Az előtábla tükre őrizte meg számunkra az utolsó tulajdonos nevét is. A possessor-bejegyzésnek minősülő, e századból származó bélyegző szerint Bíró Balázs ügyvéd Kolozsvár szabad királyi város tiszteletbeli ügyésze volt. A második fólión Somlyai Adalbert bejegyzését „Illustrissimi Domini Adalberti Somlyai", Pistháky Lukácsé követi. A Somlyai család csíksomlyói előnévvel Erdélyben volt honos.

47 Somlyai Adalbert talán annak a Somlyai Gergely deáknak a leszármazottja, aki 1578—1592 között fiscalis director, 1594-ben a fejedelmi tábla és az országgyűlés elnöke volt.

48 Egy százötven évvel későbbi jogügylet kapcsán újra feltűnik ez a vezetéknév: Apor Péter egy 1745. február 3-án Altorjáról Siménfalvy János ügyvédhez intézett levelében keresztnév nélkül prókátorként említ egy Somlyait.

49 Az utolsó lapon egy magyar nyelvű szöveg olvasható: „1634. 11 [decem]bris Kun Gabor Ura[m] Karansebesi ugii[n] Karansebesi Nagi Miklós ellen való levelejt mutatta megh adót Tall[er] l."

50 Végül a háttábla belső tükrén jogi tárgyú bejegyzések sorakoznak, melyek közül az utolsó Szentgyörgyi Simontól

51 származik: „Actor semp[er] debet esse Parat[us] Inc[at]t[us] p[ro] non venienfdo] ca[us]am sua[m] totam amittet. Simeo[n] Szentgergyi m[anu] p[ro]p[r]ia." Mind a negyedik, mind az ötödik kötet possessorai valószínűleg jogvégzett emberek voltak, s az erdélyi kancellária és a kincstári igazgatás 41. Trócsányi i. m. 74., 149-151., 364., 365., 367., 373. 1. 42. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. Bp. — Szeged, 1971. III. köt. 48.1. 43. MOL F 14 Miscell. cista 2. fasc. 4. N° 19r. 44. Apor i. m. I. köt. 199., 203. 1. 45. Cserey M. 1. Apor i. m. I. köt. 263.1. 46. RMK I. 1352. föl. „!!" verzó és tol. „!!2" rektó. 47. Nagy Iván i. m. X. köt. 283 — 284. 1. 48. Trócsányi i. m. 356., 364., 376., 381.1. 49. Apor i. m. II. köt. 292 — 294. 1. 50. Fol. Lat. 4512. 282. fólió verzó. 51. Személyi adatai további kutatást igényelnek. 253