AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kastaly Beatrix: Új kutatási eredmények a könyvtári restaurálás területén

Restauráló műhelyeinkbe az évek során sokféle új ragasztó került be, és tanulmányútjainkról is több újdonságot hoztunk haza. Két nagyobb vizsgálatban ezek tulajdonságait igyekeztünk megismerni. Az első kísérletsorozat a műanyag ragasztókra és fóliákra (Planatol BB, Regnal, polietilén, Calaton, poliamid-szita, Plextol D541 és B500), a másik néhány műanyag (polivinil-alkohol, Regnal, Calaton) mellett elsősorban a természetes és cellulózalapú (metil-cellulóz, Glutofix, karboxi-metil-cellulóz) ragasztókra irányult. A vizsgálatok célja az volt, hogy az egyes tulajdonságok alapján összehasonlítva a ragasztókat, ki tudjuk választani az egy-egy munkához vagy egy különös szempontból leginkább megfelelőt. A következő tulajdonságok megfigyelésével, ill. mérésével kívántuk a ragasztókat és fóliákat megismerni és értékelni: ragasztóképesség, a papír fehérségének, hajlítgatási szilárdságának és pH-értékének megváltoztatása; a műanyagok esetében a szemmel és tapintással érzékelhető tulajdonságok (fényesség, merevség, a felület jellemzői), a leoldhatóság (milyen anyaggal, milyen körülmények között és mennyi idő alatt) és az oxidáció sebessége is a vizsgálat tárgya volt. A tulajdonságokat ragasztó nélküli papíron (16. századi rongypapír, ill. mai újságpapír) és a ragasztóval megkent vagy laminált papírmintákon öregítes előtt és öregítes után mértük, ill. figyeltük meg. Mindegyik ragasztót öregítettük hővel, a műanyagokat ultraibolya fénnyel is. Az eredmények alapján a következők állapíthatók meg: — a ragasztóképesség ereje és megtartása tekintetében legjobbnak a polivinil-alkohol, a Planatol, a keményítő, a Regnal, a Glutofix és a karboxi-metil-cellulóz mutatkozott; — a papír fehérsége a műanyagos minták esetében kevésbé — alig — csökkent (max. 7%-ot) hőöregítés hatására mint a műanyag nélküli papíré, a legkevésbé a Calaton sárgult; a másik csoportban egyes természetes ragasztók kevésbé sárgultak mint a műanyagok, legkevésbé a keményítő, Regnal, zselatin és a Calaton; — a vizsgált vízben oldható ragasztók (természetes és cellulóz alapú ragasztók valamint a polivinil-alkohol) pH-értéke oldatban a semleges vagy enyhén lúgos tartományban van. Papírra kenve, a pHértéket a papír kémhatása és az öregedés során a papírban és a ragasztóban bekövetkező változások alakítják ki. Ha a papír nem válik nagyon savassá, ezek a ragasztók semleges kémhatásúak maradnak. — A ragasztóanyagok többé-kevésbé behatolnak a papírba, és saját tulajdonságaiktól függő mórtékben erősítik és rugalmasabbá teszik a papírt. Ez fejeződik ki a hajlítgatási szilárdság növekedésében, ami azonban — főleg az ultraibolya fénnyel való — öregítes során általában erősen csökken, mert a ragasztó nem képes ellensúlyozni a cellulózmolekulák nagymértékű lebomlását, a papír gyengülését. A Calaton és a polietilén öregítes után is jelentősen növelte a hajlítgatási szilárdságot, a másik csoportból pedig a polivinil-alkohol, a Glutofix és a metil-cellulóz. 194