AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kastaly Beatrix: Új kutatási eredmények a könyvtári restaurálás területén

A papírgyártás folyamatában a facsiszolatkészítés, ill. cellulózfeltárás során lehetséges a komplexképzők alkalmazása, mivel ilyenkor elegendő idő van az anyagok érintkezésére, és a szükséges — a hatást biztosító — pH-érték is beállítható az oldatban.

11 Diósgyőrben a kísérleti tartós papírok gyártásakor azonban a cellulózok már készen vannak (külföldről vásárolja a gyár őket), így a feltárásba nem avatkozhatunk be. Meg kell találni azt a helyet és időt a folyamatban (a cellulóz őrlésétől kezdődően), amikor a semleges közegben aktív komplexképző anyagót alkalmazva, kellő idő áll rendelkezésre arra, hogy a reakció lejátszódjék. Ez valószínűleg az őrlés szakaszában történhet, mivel ez fél—egy órát vesz igénybe. Az eddigi kísérleti gyártások során egyes cellulózokhoz 0,5% EDTA-t adtak; kérdés, hogy ez a semleges körülmények között meg tudta-e kötni a fémeket (az EDTA maximális vasmegkötő képessége ugyanis pH=3 körül van). Ismerjük a gyártott papírok vas-, réz- és mangántartalmát (a méréseket a veszprémi Vegyipari Egyetemen, atomabszorpciós spektrométerrel végezték); a továbbiakban olyan kísérletsorozat elvégzése szükséges, amelyben a papírok kén-dioxid felvételét vizsgáljuk meg, és összehasonlítjuk egyrészt az azonos fémek különböző mennyiségeinek, másrészt a komplexképzőnek a hatását a papírok kén-dioxid felvevő képességére. Az eredmények alapján kerülhet sor a tartós papír fém-szennyeződéseinek megkötésére alkalmas módszer és anyag kiválasztására. A restaurálásban használt egyes ragasztók és műanyag fóliák tulajdonságainak vizsgálata A könyv- és papírrestaurálásban a ragasztókat és fóliákat a papír és pergamen elpusztult enyvező- és kötőanyagának pótlására, a színes anyagok védelmére, és a papír, bőr, pergamen szakadásainak megragasztására, az anyagok nagyobb felületeinek összeragasztására használják. A ma is használt természetes anyagok (enyvek és keményítők) mellett az utóbbi évtizedekben a természetes (pl. cellulóz, xl alapú és teljesen szintetikus ragasztók és fóliák igen nagy számban jelentek meg. A restaurátorok általában nem tudnak eligazodni az állandóan továbbfejlesztett termékek között, melyek mindegyikét új „csodaszernek" kiáltja ki az előállító, a korábbi anyagokhoz képest új és előnyös jellemzőiket, képességeiket hangsúlyozva és reklámozva csak. Mivel a restaurált dokumentumokban a felhasznált ragasztóanyagok általában benne maradnak, igen fontos, hogy a könyvtári anyagokat hoszszabb idő után se károsítsák, és ők maguk se változzanak hátrányosan, pl. rugalmasságuk, színük, leoldhatóságuk tekintetében. Mivel a gyártók általában nagyon kevés információt adnak egy-egy ragasztó összetételéről, a restaurátorok számára nincs más lehetőség, mint minden újonnan beszerzett ragasztónak és fóliának a restaurálás és az öregedés szempontjából fontos tulajdonságait megismerni, akkor is, ha kb. azonosnak tűnik egy korábban már használt ragasztóval. 11. Hernádi Sándor: A cellulóz fehérségének növelése komplexképző anyagokkal = Papíripar. 1970. 1. 8-11. p. 13 OSZK Évkönyve 1982—1983 193