AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Új módszertani eredmények a restaurálás területén

a pergament savas károsodások ritkábban érik. Leggyakoribb a palimpszeszteken előforduló tintamarás, mivel a már egyszer lekapart és újraírt felület elvékonyodik, meggyengül és a túlzottan savas tinta már könnyebben átmarhatja. A testesebben felhordott tintával rajzolt betűk megrepedeznek, majd később kihullanak. Ebben az esetben nemcsak rögzítésre, esetleg kasírozásra van szükség, hanem az előrehaladó savasodási folyamatot — amelyet a kéndioxidal szennyezett levegő felgyorsít — meg kell állítani. Ezt a rögzítéssel, kasírozással egy munkafolyamatban végezzük el. A semlegesítésre használható anyagok általában megegyeznek a papírokon levő savas tinták semlegesítésére alkalmas vegyszerekkel, de a legtöbb esetben vizes savtalanító oldatok nem felelnek meg, mivel a pergamen számára káros a nagymennyiségű vízfelvétel, másrészt a nem vízálló tinták és festékek előzetes rögzítést igényelnek. Műhelyünkben a Calatonba semlegesítő anyagként magnéziumacetátot adagolunk. Egyes angol és francia kutatók szerint jobb eredmény érhető el a bárium-hidroxid metil-alkoholos oldatával. Ezt a módszert papír- és pergamen hordozón egyaránt lehet alkalmazni, elsősorban vízre érzékeny tinták és miniatúrák esetében. 1983-ban használtuk először ezt az új anyagot. Környezeti hatások és egyéb okok következtében a pergamenlapok gyakran hullámosak, deformáltak, merevek. Ha hosszabb időn át közvetlenül nedvesség éri őket, megpenészedhetnek, végül helyrehozhatatlan károsodást szenvednek: az írás és a színes díszítések elmosódnak, a pergamen szétmállik, darabokra esik, kollagén rostjai elenyvesédnek. Ha még a végső pusztulás előtt megszárad, deformált állapotában megmerevedik és rendszerint teljesen elveszíti rugalmasságát, törékennyé válik. Bár nem könnyű, de többnyire lehetséges az ilyen pergament az elpusztulástól megmenteni, konzerválni. Fertőtlenítés, tisztítás esetleg a tinták és színes anyagok rögzítése után a pergament lágyító, puhító anyagokhal relaxálni kell, fellazítva a részben már elenyvesedett kollagén rostokat. Ezután következik a kisimítás, formára igazítás kifeszítessél vagy préseléssel, majd a szárítás. Végül a pergamen vízháztartásának szabályozása olyan védőbevonat alkalmazásával, amely megfelelő mértékben csökkenti túlzott vízfelvevő képességét. A megkeményedett, erősen deformálódott, esetleg égett pergamen lágyítását mintegy tíz éve karbamidos-alkoholos-vizes eleggyel végezzük.

9 A túlságosan kiszáradt, rugalmatlanná vált kéziratokat ezután benzolban oldott cetvelővel itatjuk át, amely némileg pótolja az elvesztett zsírtartalmat és védőbevonatot képez a felületen. Ujabban megkíséreltük a spanyol (Madrid, Könyvek és Dokumentumok Országos Konzerváló Központja) restaurátorok által jó eredménnyel alkalmazott polietilén-glikol kezelést. A polietilénglikol szabályozza a pergamen vízháztartását és ezáltal megakadályozza vagy a minimálisra csökkenti hullámosodásra való hajlamát. A módszer nálunk nem vált be általánosan, mivel a kezelés módja nehézkes, hosszadalmas és helyigényes: a 9. Belaya, I. K.: Softening and Restoration of Parchment in Manuscripts and Bookbindings. Restaurator 1. 1969, 20—51. p. 181