AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Új módszertani eredmények a restaurálás területén

kéziratokat hetekig, néha hónapokig polietilénglikol fürdőben kell tartani, egészen addig, amíg teljesen áttetszővé válnak. Ez mutatja ui. a vegyszer tökéletes behatolását. Ekkor szárítani, préselni kell. Teljesen száraz álla­potban az átlátszóság megszűnik. A csak kevéssé hullámos és deformált pergamen kéziratok lágyításához és kisimításához egyszerűen némi vízfelvétel (etilalkohol és kevés desztillált víz elegyéből), majd szakszerű szárítás, préselés elegendő és ez a módszer nem kockázatos. Ugyancsak sikerrel járhat a klímakamrában párologtatott vízgőzzel való kezelés. Ilyenkor a pergamen a vizet lassanként, több órán át veszi fel. A szárítás, préselés lassú folyamatának eredményeképpen a kézirat újra teljesen sima lesz, víztartalma megfelelő klimatikus viszonyok között (55—60% relatív nedvesség, 18—20 °C) stabilizálódik. A papír- és pergamendokumentumok restaurálási munkafolyamatának utolsó állomása a hiányzó részek kiegészítése. Ez történhet klasszikus mód­szerekkel, amikor a papír hiányait merített papírral, japánpapírral, kézi munkával pótoljuk, a pergamen kézirat hiányzó részeit szintén papírral vagy pergamennel kiegészítjük. Használunk papírpépet is, elsősorban apróbb lyukak, rovarrágások kipótlásához. Ezt ún. kézi öntéssel végezzük. A módszer gépesített változata Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt igen elterjedt a restauráló műhelyekben. Mi még nem rendelkezünk ilyen géppel, de szeretnénk beszerezni, mert a papíröntő készülékkel a restauráló munka e fázisa sok esetben gyorsabban, gazdaságosabban és tökletesebben elvé­gezhető. A pergamen kéziratok kézi öntéssel történő kiegészítésével is foglalkozunk — egyelőre csak kísérleti fokon — egy-két külföldön látott-hallott kezde­ményezés adta ötlet alapján. A pótlást ez esetben vízben vagy részben alkoholos közegben eloszlatott papír- és pergamenrost keverékkel végezzük. Röviden a következőképpen: a pergament vastag nemezlapra helyezett sűrű szövésű poliamid szita felületére helyezzük. Óvatosan, porlasztással benedvesítjük etilalkohollal, vagy etilalkohol és kevés desztillált víz elegyé­vel, hogy kisimuljon. Ezután a pergamen- és papírpép keverékét kis csőrös kanállal vagy ahhoz hasonló szerszámmal ráöntjük a hiányzó részekre. A nedvesség nagy részét a nemezlap beszívja. A pergamen felületére helye­zünk egy másik szitát és filcet, lenehezítjük, majd később présben tovább szárítjuk, cserélgetve a szitákat és filceket. Teljes száradás után még ke­zeljük a kiegészített felületeket, hogy az eredetihez hasonlóbbá váljanak. Sokkal gyorsabb a szárítás és jobb minőségű az eredmény, ha vákuum asztalon dolgozunk; ez esetben a pergament nem szükséges benedvesíteni, mert a szívóhatás következtében tökéletesen kisimul és a szita felületére tapad. A módszer alkalmazása akkor előnyös, amikor olyan illuminált és/vagy vízoldható tintával írott kéziratot kell restaurálni, amelyet a mikro­organizmusok nagymértékben meggyengítettek. A kiegészítés egyes esetekben gépi öntéssel is végrehajtható, de csak akkor, ha a kézirat tintája vízálló, nem illuminált és sok apró lyukat kell kitölteni, vagy nagyon gyenge, mállott részekhez kell hozzáerősíteni a pótlást. A történeti értékű bőr- és pergamenkötések konzerválása, restaurálása terén műhelyünk több évtizedes tapasztalattal rendelkezik. A bőr- és 182

Next

/
Oldalképek
Tartalom