AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Új módszertani eredmények a restaurálás területén

károkat okoznak a szövegben és a miniatúrákban. A túl száraz és meleg levegő azonban szintén ártalmas, mert a pergamen megkeményedését, törékenységét idézi elő. A környezeti ártalmak, gyakran változó klimatikus viszonyok, vagy a tinták, festékanyagok eredetileg hibás összetétele, kötő­anyagainak hiánya, vagy pusztulása következtében fellépő károsodások: a tinták, festékek elhalványodása, lepergése, repedezése, elmázolódása. Ilyenkor szükségessé válhat ezen anyagok végleges rögzítése. De egyes restauráló eljárások tartama alatt is óvni kell a színes anyagokat az oldódás­tól, fellazulástól. A bő vizes közegben történő tisztítás, semlegesítés több­nyire ártalmára lehet a hordozónak és a színes anyagoknak. Ezért általában nem alkalmazhatjuk ugyanazokat az eljárásokat, amelyek papír anyagú dokumentumoknál célravezetőek. A tinták, festékek rögzítésére és védel­mére a sokirányú követelményeknek csak igen kevés anyag felel meg, ezért nagyon gondosan kell mérlegelni a kiválasztásnál. A külföldi restauráló intézményekben a természetes anyagok közül leginkább a pergamenenyvet, zselatin alkoholos-vizes oldatát, a szintetikusok közül etilalkoholban oldódó metilcellulózt, etilalkoholban oldható nylont (Calatont), nylon kopolimert (Elvamide), ritkábban és csak ideiglenesen alkalmazva cellulóz-acetát ace­tonos oldatát, legújabban pedig hidroxi-propil-cellulóz izopropilalkoholos oldatát használják. A Regnal alkalmas ugyan egyes eseteknél miniatúrák rögzítésére, de csak papír hordozón. A Regnált ui. csak 50%-nál alacsonyabb relatív légnedvességű környezetben lehet felhordani a felületre, mert egyéb­ként fehéres foltok keletkezhetnek a hordozón. A pergament erősen higrosz­kópos tulajdonsága miatt nem szabad, de nem is lehet olyan mértékben kiszárítani mint a papírt. Ezért gyakran előfordul, hogy a pergamen felü­letén a Regnal fehéres foltokat képez, tehát nem megfelelő rögzítőanyag. Néhány éve alkalmazzuk a világszerte eléggé új anyagnak számító Calatont, amelynek használata nincs kötve a levegő előírt páratartalmához, színelváltozást, homályosodást nem idéz elő a pergamenen, rugalmas, matt felületet biztosít, alacsony felületi feszültségének és jó mérettartóságának köszönhetően a vele kezelt nagy felületek sem vetemednek és mivel etil­alkohol az oldószere, igen gyorsan szárad. Mi elsősorban nem miniatúrák rögzítésére használjuk, hanem a kéziratok tintájának savfeleslege követ­keztében labilissá vált szövegek megszilárdítására és a törékennyé vált hordozó megerősítésére. A már átmaródott, kieső betűk rögzítése céljából a Calatonnal ún. aranyverő hártyát (marhavakbél hártya) kasírozunk a pergamen kéziratra. Mind az aranyverő hártyát, mind a Calatont Magyaror­szágon elsőként a mi műhelyünk alkalmazta pergamenhez. Az arany verő­hártya — maga is bőr kötőszövet — kitűnően megerősíti a mikroorganiz­musok romboló hatása következtében szilárdságát vesztett, mállott, elvé­konyodott vagy savmarta pergament. Teljesen átlátszó, kissé fényes a felü­lete, de ez az olvashatóságot nem zavarja. Hátránya, hogy beszerzése és kikészítése nem könnyű. Ha nincs kellőképpen zsírtalanítva, felragasztása nehézkes, esetleg nem ragad egyenletesen a felületre, előfordul, hogy a hártya és a pergamen között légbuborókok maradnak. A Calatont ragasztó­ként akkor használjuk, ha a kézirat tintája érzékeny a vizet tartalmazó természetes ragasztókra. Ugyancsak célszerű a nehezen kezelhető, nagy méretű misekönyvek kasírozásához, illetve konzerválásához a Calaton hasz­12* 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom