AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az OSZK állományvédelmi tervei és tevékenysége a két világháború között

találtak a kevésbé keresett újságok, de a Festetics-palota istállójában — ahova 1919 elején került ez a kb. 700 m

2-nyi állományrész — már a nedvesség veszélyeztette az ott tárolt újságok megmaradását. A helyzet illusztrálására idézünk Borzsák István jelentéséből, őt 1919 decemberében azzal bízta meg Melich János, hogy gondoskodjék az Eszterházy utca 26 szám alatti hírlaptári „fiókhelyiség" bajai közül — ,,a restaurálás munkájának első lépése gyanánt" — a legfontosabbak orvoslásáról. Borzsák így jellemezte a raktári állapotokat: „Ami a fiókhelyiségben a szemlélő elé tárul, rettenetes és elszomorító. Dohos, fülledt levegőjű, sötét és távolról sem ilyen célra, de még nem is emberi tartózkodásra épített helyiség, hol kötött és kötetlen hírlapjaink nagyrészt rendezetlenül összezsúfolva, a folytonos pusztulásnak vannak kitéve. A nyirkos kövezetről és a falról penészgomba virágzik ki s lepi el a pótolhatatlan hírlapkötegeket: vele szemben tehetetlenül áll minden igyekezetünk, mert nincs mód, nincs hely, azokat máshová elhelyezni. Kiáltó példája a helyhiánynak, hogy a helyiség egyik hátsó, a falhoz épített polcát, melyet egy ízben, mivel az ott elhelyezett kötetek rohamos romlásnak indultak, nem régen kényetelen-kelletlen ismét igénybe kellett vennünk. Ezúttal az emeleti két szobából lehordott s a már másutt el nem helyezhető kötetlen anyag került oda, s szomorú elgondolni, mi lesz így ennek is a sorsa." Ugyanakkor a Múzeum épületében is soha nem képzelt móreteket öltött a helyhiány, terjeszkedésre még a minimális lehetőség sem volt meg. Az állomány nagy része a földön, asztalokon és szekrények tetején „raktározódott".

2 E téren tehát a legsúlyosabb volt a helyzet. Az állományvédelmi előírások másik alapvető követelménye a dokumentumok kötés általi védelme. Talán mondani sem kell, hogy az első világháború éveiben alig, és egyre kevesebb pénz jutott a könyvek és hírlapok ily módon történő megóvására. „A könyvkötés terén éreztük meg leginkább mily nagy tévedés és pazarlás volt a háborús években intézetünkre kényszerített ún. takarékoskodás" — állapította meg 1923-ban Hóman Bálint könyvtárigazgató. Lukinich Imre igazgató 1926-ban Klebelsberghez intézett előterjesztésében pedig a háborút követő idők „képtelenül nagy hátralékáról" beszélt.

3 A nagy mennyiségű kötetlen anyag az egész könyvtár munkájában bonyodalmakat okozott. Kötetlen könyvet, folyóiratot, hírlapot ugyanis nem kaphatott meg az olvasó, így aztán számára nélkülözhetetlen művekhez sem juthatott sokszor hozzá. Még súlyosabb volt a helyzet az újságok tekintetében, amelyek közül csak a teljes évfolyamok kerülhettek cédulázásra (feldolgozásra) és ezután köttetésre. Igaz, a múlt század 90-es éveitől kezdve már nem futotta a teljes anyag megóvására, kialakult a „bekötésre nem érdemes" fogalma,

4 ami a háborús években szükségszerűen bővült. így 2. L. az előbb idézett jelentést: 34—35. p. — Borzsák jelentését 1. az OSZK Irattár 363/1920. sz. alatt. Itt kell utalnunk arra, hogy a hírlapok gyönge papírjainak várható pusztulására már 1887-ben felhívta a figyelmet a Fővárosi Lapok tudítója (2614. p.). 3. Jelentés ... 1923. = Magyar Könyvszemle. 1924. 111. p. (Az évi munkajelentések címét rövidítve adjuk meg.) 4. Goriupp Alisz: A Magyar Nemzeti Múzeum hírlaposztálya fennállásának első félszázadában, 1884—1934. Bp. 1934, 23. p. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai III.) 142