AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején

nyújtása és a kölcsönzési határidők szigorú betartásának érvényesítése alapján. „Ki nem kölcsönözhetők a preciosák, rariorák (nyelvemlékek)

343 stb. — mindezt a szabályzat tüzetesen meghatározza — a fűzött könyvek, sorozatok darabjai, a segédkönyvtári és olvasótermi kézikönyvtárakba beosztott művek, valamint mindazok a könyvek, melyek Budapest más közkönyvtáraiban kölcsönkaphatok. A kért fűzött könyveket azonban soronkívül hajlandók vagyunk megfelelő kölcsönzési díj fejében beköttetni, rariorákról és preciosákról pedig házi fényképlaboratóriumunk olcsó hasonmásokat készít a rendelő számára."

35 Raktározás Köztudott, hogy ebben a korszakban a világ szinte valamennyi nagykönyvtára súlyos helyhiánnyal küzdött. De a Széchényi Könyvtár még ezek között is különlegesen rossz, ijesztően negatív „státust" foglalt el. Évtizedek óta nem volt olyan igazgatói jelentés, felterjesztés, amely az illetékes hatóságok figyelmét e vészes helyhiányra föl ne hívta volna. Hiába használt fel a könyvtár minden centiméternyi helyet a raktározásra, az anyag egy része becsomagolva, vagy csak „máglyázva" tárolódott a raktárak legkülönbözőbb pontjain. A helyzet napról napra rosszabbodott, hiszen a beérkezett dokumentumok száma rohamosan nőtt, a „mindentgyűjtés" járványa is éreztette hatását. Az évi gyarapodás valamiféle elhelyezése igen sok gyötrődésbe, átrakodásokba, rengeteg munkába került. „A könyvek egy része numerus currens szerint van felállítva, más része a régi (müncheni) szakrendszer szerint, harmadik része pedig provenienciája szerint be van szorítva hol ebbe, hol abba a terembe, oda, ahol éppen elfér" — panaszolta a lehetetlen raktári állapotokról szólva a főigazgató. Azután kénytelenek voltak a könyveknél a második sort is felállítani, a plakátokat, reklámfüzeteket pedig továbbra is elcsomagolni. Pedig — ha a minisztérium törődött volna az anyagi alap megteremtésével — egy időre lett volna megoldás az elhelyezésre. A húszas évek közepén a könyvtár Schlick—Vajda rendszerű vasállvány emeletekkel rendeztette be két legnagyobb raktártermét; ez az átalakítás a régi galériás raktárak kapacitását a négyszeresére emelte. De még hét terem várt a hasonló rendszerű korszerűsítésre. Nem is kerülne sok pénzbe — szögezte le Fitz József — a gyár szerint egy-egy helyiség átalakítása 20 000 pengőt venne igénybe. Ez a megoldás a könyvtár raktározási gondjait további 15—20 évre elhárította volna. A főigazgató 1935-ben a Múzeum Tanácsa útján egyelőre két galériás terem vasállványokkal történő felszerelésére kért hitelt, de amint később kiderült, erre sem volt pénz. 34a A kéziratokról természetesen nem szólt Fitz, hiszen azokat a könyvtár sohasem adta kölcsön. 35. A Fitz korszak igazán jelentőssé vált (de már a harmincas évek eleje óta működő) fényképlaboratórium funkcióiról azért nem szólunk bővebben, mert Németh Mária e kötetben olvasható tanulmányában ennek jelentőségét részletesen tárgyalja. 135