AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején

jelent idegen nyelvűt is; kiterjeszkedik a külföldön megjelent magyar nyelvű sajtótermékekre, de magyar szerzőktől idegen nyelveken megjelent művekre is, sőt idegen szerzőktől idegen nyelvű, de magyar vonatkozású közleményekre is. Itt már lehetetlen pontos határt megállapítani. ... Az Orsz. Széchényi Könyvtár ugyan rendszeresen gyűjti a külföldi magyar és magyarvonatkozású munkákat is, de valamennyinek a beszerzése lehe­tetlen. . . Ha tehát könyvészetünket a külföldi magyar és magyarvonat­kozású irodalomra is ki akarnók terjeszteni, eleve le kellene mondanunk a teljességről és csak torzót adhatnánk. .. . 23 A bibliográfiai teljesség kér­dése fölött már sok elméleti vita folyt s abban mindenki egyetért, hogy ab­szolút teljességről szó sem lehet. . . Elhatározásainkat azonban nem első­sorban az elméletek, hanem az adottságok irányítják. Az adottság, melyhez alkalmazkodnunk kell az, hogy a rendelkezésünkre álló pénzből a könyvé­szetet évenkint 30 ívben nyomtathatjuk. 30 íven legföljebb 10 000 címleírás fér el." Fitz Józsefet és munkatársait az a kérdés is foglalkoztatta, hogy az anyagot milyen rendszerben: betűrendben vagy szakrendben közöljék-e. Fitz úgy vélte, hogy a jó megoldás az lenne, ha a könyvészet anyagát mind­két rendszerben feltárhatnák. De erre a rendelkezésre álló pénzösszeg nem ad lehetőséget, tehát választani kell. „A betűrendes bibliográfia a két rendszer között az elsődleges. Ez adja szellemi termelésünk általános át­tekintését, mely nélkül a szakbibliográfiának nincs biztos talaja. ... A betű­rendet választottuk, de arra gondolunk, hogy az ötévi ciklusbibliográfia viszont legyen szakbeosztásos." A szakbeosztású bibliográfiával kapcsolatosan még egy ellenérv kí­vánkozott Fitz.tollára: a Széchényi Könyvtár munkatársai filológusok és történészek, tehát fennáll az a veszély, hogy más területeken a szakbeosztás­nál csak dilettáns munkát végeznének. 24 Azokon a területeken, ahol az intézmény munkatársai nem otthonosak külső szakértők közreműködéséhez lehetne folyamodni, ezt azonban a könyvtár szerény költségvetési kerete nem teszi lehetővé. Az éves könyvészetek megjelentetése természetesen nem ment simán. Mindenekelőtt erélyes kézzel kellett rendet teremteni a kötelespéldányok beszolgáltatásának addig eléggé elhanyagolt területén. Gáspár Margit osz­tályvezető — munkatársainak segítségével — javítani próbálta és javította is a nyomdák beszolgáltatást morálját. Ha ez nem vezetett eredményre, akkor a főigazgató a szerzőkhöz fordult tiszteletpéldányért, vagy az an­tikváriumokban kerestette a hiányzó — fontos — anyagot. A könyvtár 23. A szakszerűen és logikusan fölvetett problémát Goriupp Alisz elemezte részletei­ben: A magyar vonatkozású könyvek könyvtári problémája. = Magyar Könyv­szemle 1938. 365 — 368. p. 24. Ma már ezzel az elvvel sem érthetünk egyet, hiszen az éppoly fontos, sőt részlete­zőbb decimális szakkatalógus számára ugyanazok a filológusok és historikusok dolgoztak, mint akiknek szakcsoportjai a nemzeti könyvészetben szerepeltek volna. Többen a szakcsoportok szerinti beosztás, illetve megfelelő tárgymutató mellett érveltek (1. Niklay Péter recenzióját a Magyar Könyvészetről. = Magyar Könyvszemle 1941. 407 — 413. p. 9* 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom