AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

Miklós Andornak jól prosperáló sajtóvállalkozásánál, az Est-lapoknál talált magának állandó foglalkozást. Színibírálatokat, irodalmi ismertetéseket írt, majd általános társadalmi kérdésekről is, sőt néha világpolitikai eseményekről is, de sohasem az aktualitásnak: mindig az egyetemes morális szempontokat keresve. Publicisztikai tevékenységét hivatásként fogta fel. Különösen sokat feszegette a Pesti Naplóba, írt cikkeiben a francia irodalom belső harcainak kérdését. Ez jó ürügyül is szolgál részére, hogy áttételesen, de érthetően elmondja ezekkel a cikkeivel azt, amit idehaza a nagyonis óvatossá vált sajtó nem mer hangoztatni. Ebben a munkájában jelent számára roppant segítséget, hogy saját és családjának stabil anyagi viszonyai miatt gondot fordíthat a könyvbeszerzésre. Ebben az időben a francia könyv olcsó és könyvkereskedések útján az író számára lehetővé vált mind a nagyarányú rendelés, mind az előfizetés Párizsból. Francia irodalmi lapokat járat: némelyikből most is megvan még néhány szám a margón jelzéssel. (Gringoire, Candide, Je Suis Partout, La Plume). Az Illustration-^ is járatta. A napi- és hetilapok minden számát ugyan nem őrizhette meg — ezek tárolására 5X6 méteres alaprajzú dolgozószobája sem lett volna elégséges — de mindazt, ami munkájához kellett, s amiről úgy gondolta, hogy később egyszer még érdekes lehet a számára, eltette. Ilyen nagyarányú dokumentumőrzés megfelelő regisztrálást és tárolást kívánt. Ambrusnak ebben nagy segítségére voltak leánya és veje, kik mindketten tökéletesen beszéltek franciául, s így a nagyarányú könyv- és sajtóanyag rendbentartásában nem volt probléma. A könyvtár, amennyire e sorok írója rá emlékszik, tematikus rendezésű volt. A nagyarányú gyarapodás — a posta szinte mindennap hozott, főleg francia, de magyar könyveket is — mindazonáltal felvetette a helyhiány kérdését. A mennyezetig érő polcok mellett a húszas évek vége felé egy nagy, a szoba közepére állított, minden oldalról körüljárható könyvespolc segítette az elhelyezést; de ez sem volt elégséges. Ahogyan mondani szokás, „minden tele volt könyvekkel" — de azért ebben a kollekcióban rend volt, Ambrus pillanatok alatt megtalált mindent. Tengernyi könyvét nemcsak gyűjtötte de olvasta is — e sorok írójára mély benyomást tett, hogy a legtöbb könyvben ott talált egy-egy ceruzás függőleges vonalat az író által fontosnak tartott soroknál: de kézírásos bejegyzésekre, észrevételekre nem emlékszik. Viszont a lényeges részeknél gyakran volt a könyvekben, rendszerint szintén francia eredetű, sokszor színes, könyvet reklámozó, karton könyvjelző is. Francia olvasmányaira Ambrus a Pesti Naplóba, írt cikkeiben gyakran reflektált is. A Pesti Naplóba, írt cikkek éppen ezért nagyon figyelemreméltók a francia irodalomnak az 1920-as évekbeli hazai visszhangjának vonatkozásában is. A szépirodalmi munkásság ebben az időszakban nagyon háttérbe szorult. Novellát már csak egyet írt, A költő címmel Az Est-be 1924-ben. Többi szépirodalmi munkái, „karcolatok", humoreszkek, párbeszédes rajzok — szinte egytől-egyig társadalmi töltésűek. Ambrusban a szépírót most már a publicista váltja fel, és — bizonyos vonatkozásban — a regisztráló munkát végző irodalomtörténész és kritikus. A párbeszédes rajzot egyébként, mint műfajt, a magyar irodalomban már a századforduló előtt ő honosította 540