AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

E gyűjtemények azonban még a század első felében keletkeztek, a 60-as, 70-es években kezdődő nagy korszakváltás, a felvilágosodás kora előtt. Alig néhány évtized s a század utolsó harmadára felnövő nemzedék úgyszólván semmit sem tud felhasználni az elődei által létrehozott könyvgyűjteményekből. Új szemléletű könyvek, friss szellemi táplálék kell s ennek begyűjtése nagy lendülettel indul meg. Berlász Jenő megfogalmazása szerint „az átállást a szűk körű feudális vallásos—humanista kultúrából a gazdagon tagozott, világi szemléletű, polgári irányzatú francia—német nyelvű műveltségbe országszerte új, gazdag kastélykönyvtárak felállítása kísérte."

128 Ez a folyamat, ami a főúri könyvtárakban végbement, szerényebb méretekben ugyan, de végbement és nyomonkövethető az asszonyok könyvgyűjteményeiben is. Az előzőkben említett három női könyvgyűjtemény után következő átmeneti típust képviseli Korda Zsigmondné Nemes Judit könyvtára. Nemes Judit személyes kapcsolatban állt mindhárom főrangú könyvgyűjtővel, de gyűjtése csaknem két évtizeddel tolódott ki az előbbiekhez képest, így az ő 224 kötetes könyvtára már nem kizárólagosan magyar könyvtár, ő már olvasott németül és franciául s fő gyűjtési területe a kortárs magyar irodalom volt. A gyűjtést 1742-ben kezdte el s könyvtára 1796-ban szállt a székelyudvarhelyi ref. kollégiumra az 1785-ös végrendelet értelmében.

120 A következő női könyvtár tulajdonosa már egy nemzedéknyivel fiatalabb: az 1754-ben született iktári Bethlen Zsuzsanna (megh. 1797), a későbbi kancellár Teleki Sámuel felesége már 1200 kötetnyi magyar könyvtárat gyűjtött össze. E gyűjteményt — bár újra csak magyar nyelvű műveket tartalmazott — már nem illethetjük a „jellegzetesen női bibliofillá" jelzővel, hiszen bőven található benne kortársi világi szépirodalom és tudományos mű (történelem, politika, ismeretterjesztő irodalom), vagyis mindaz, ami magyar nyelven a hazai szerzők, ill. fordítók jóvoltából akkor elérhető, elolvasható volt.

130 Ez a könyvtár az, amelyikkel Űjfalvy Krisztina gyűjteménye még a leginkább párhuzamba állítható, természetesen nem mennyiségét, gazdagságát, hanem gyűjtési szempontjainak sokoldalúságát tekintve. Űjfalvy Krisztina lehetőségei térben és időben, úgyszintén anyagiakban jóval korlátozottabbak voltak, mint a gazdag Teleki családé, ahol pénz és szerteágazó összeköttetések állhattak a bibliofil érdeklődés szolgálatába. A magyar nyelv kizárólagos volta Újfalvy Krisztina gyűjteményében is — mint a kor valamennyi, magyar könyvet tartalmazó könyvtárában — erősen leszűkítette a megszerezhető ismeretek körét. Nem lehetett korának igazán művelt embere, aki a francia és német írókat nem olvashatta eredetiben — s ebben az értelemben Űjfalvy Krisztina sem nevezhető kora magas műveltségi szintjén állónak. Esze, tehetsége azonban messze kiemelték abból a körből, ahol mozgott, s magyar nyelvű olvasottsága is adott annyi tájékozottságot, ami műveltségét, világfelfogását megalapozhatta, a fel128. Berlász Jenő: Könyvtári kultúránk a XVIII. században. = Irodalom és felvilágosodás. Bp. 1974. 313. 1. 129. Jakó Zsigmond i. m. 232-233. 1. 130. Gatalogus librorum hungaricorum Susannae com. Bethlen de Iktár. = Bibliothecae Samuelis com. Teleki de Szék. Pars tertia. Viannae, 1811. 289 — 379. 1. 482