AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

azzal, hogy elbeszéléseikben a szenvedő erény gazdag jutalmat nyer s az ideig-óráig diadalmaskodó bűn is elnyeri méltó büntetését, más románokban azonban ,,az elmés veszettség a legutálatosabb szemérmetlen indulatokat, gyalázatos alacsonysággal festi le." Ő nem félne attól, hogy a szent históriák s főként az evangélium olvasása által leányából fúria válna, mindazonáltal leányának előbb a keresztény vallás fundamentumait tanítaná meg s a valóságos virtust (erényt) plántálná szívébe. Ezután a kincses természet titkait nyitná meg előtte, hogy abban is a Teremtő nagyságát ismerje fel, s mikor mindezek szívében már mély gyökeret vertek, „nem bánnám, hadd olvasná a románokat is de nem a szemérmetleneket." Rámutatna arra „mennyire meg van erőltetve a Természet többire minden románokba", az ott ábrázolt tökéletes dolgokat „csak a képzelődésbe lehet keresni" s ha leánya ezeket jó előre megtanulja, megkímélheti magát mindazoktól a nyughatatlanságoktól, melyekkel az ilyen könyvek olvasása jár. Ez a nőnevelési ideál igen hasonló ahhoz, amit Faludi Ferenc rajzolt meg a Nemes asszonyban, azzal a különbséggel, hogy Faludi a 18. század elején még egészében elvetette a regények olvasását.

67 Amikor Molnár Borbála azt írja „én azt hiszem, hogy éppen nincs egy leánynak is románra szüksége, hogy abból szeretni tanuljon: mivel azt tudja magától is"

68

, nem veszi észre azt a többletet, amire Újfalvy Krisztina már ráérzett: a korabeli regény az érzelmek ábrázolásával azt a fajta „új érzékenységet" készítette elő, amelyre a polgárosodó világ sokoldalú, teljesebb életideált képviselő emberének szüksége lesz. Újfalvy Krisztina regénypárti volt, mivel annak érzelmeket felszabadító ereje teljes összhangban állt saját önfelszabadító, önérvényesítő törekvéseivel. A regények első csoportját Újfalvy Krisztina könyvtárában a korai regény jellegzetes műfajába tartozó ún. államregények képezték. Az ideális államberendezést regényes formában ábrázoló művek a politikai cél mellett gyakran pedagógiai céllal is íródtak, így közülük az egyik leghíresebb, Fénelon Télémaque-ja, amely az erdélyi Zoltán József fordításában volt meg.

69 A sokféle ismeretet — történelmet, földrajzot, irodalmat, erkölcstant, állambölcseletet — kalandregény formájában közvetítő mű ugyanakkor már az abszolutizmus burkolt kritikáját is tartalmazta. Itt találjuk John Barkley-nek, a latin nyelven író skót írónak 1621-ből származó Argenis-ét, amely népszerű heroikus regény, de ugyanakkor államregény, sőt az első kulcs-regény is.

70 Nevezetes államregény J. F. Marmontel Bélisaire-je.

71 A korai felvilágosodás jelentős alakjának, a dán L. Holbergnek utópisztikus regénye (Klimius Miklósnak föld alatt való útja), amely a toleráns magatartás, a teljes szellemi szabadság, a tudás evilági, gyakor67. ,,Meg ne izelitse a fiatal dáma a romancia írásokat, mert odalesz miattok." Faludi Ferenc: Istenes jóságra és szerentsés boldog életre oktatott nemes asszony. Pozsony—Kassa, 1787. (Első kiad. Nagyszombat, 1748.) 68. Barátsági vetélkedés, 66. 1. 69. Telemakusnak, az Ulisses fiának bujdosásai. Kolozsvár, 1783. 70. Barkláj Argenise. Deákból szabadon ford. Boér Sándor. Kolozsvár, 1792. — Magyarországon a 18. században először kéziratos frodításai terjedtek, de a mű csak a század végén jelent meg nyomtatásban, egyszerre két magyar fordítótól is. Közülük Boér Sándoré erősen lerövidített. 71. Belisarius. Ford. Dániel István. Kolozsvár, 1776. 463