AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

az uralkodó, elfoglaltságára hivatkozik az, s egyébként sem szívesen ír levelet.

69 Az utolsó két évben az Anzeigen rendszeres munkatársává vált Johann Seivert

70 és Kriebel János

71

. Korábban a már említettek mellett Klein Sámuel

72 és talán annak atyja, Mihály, valamint Ab Hortis Sámuel

73 az, akik rendszeresen dolgoztak e folyóiratnak. Alkalmilag, egy-egy beküldött levéllel, tudósítással mások is megtisztelték a lapot, így Perliczi Dániel és Weszprémi István

74

, Csapó József

75 és mások

76

. Maga a folyóirat az előzetes híradáson és tervezeten kívül is ad jelzéseket a kiadó társaság létformájáról. Az első évfolyam elé, 1772 januárjában írt előszó nemcsak a kilenc évvel korábbi tervet és az azt megakadályozó nehézségeket említi, hanem azt is, hogy a társaság, amelyet kitartó munkával sikerült létrehozni, már nem magyarországi tudós társaság, hanem az örökös tartományokban élő tudósokat igyekszik összefogni, s azok nagy része nem Bécsben él. A tagok hivatalos elfoglaltságaik mellett dolgoznak a közhaszon érdekében, s másokat is kérnek írásaik beküldésére. De nem mindent tárnak az olvasók elé, mert a tapasztalat arra tanít, hogy veszélyes még baráti körben is kinyilvánítani szándékaikat. Évenként megvizsgálja a bevezető cikk, hogy mennyire tettek eleget a tervezetben kitűzött feladatoknak. Már 1772-ben hiányolja maga a szerkesztő is pl. a működő üzemekről való leírásokat. Minden nehézség ellenére mégis a munka folytatása mellett döntöttek, s ehhez bátorító és támogató mecénásokat keressenek. 1774-ben eltértek az eredeti célkitűzéstől. Az ok: nagyon tartalmas tudományos cikkeket kaptak [elsősorban Kriebel Jánostól], s méltánytalan lett volna azokat nem kinyomtattatni, és ezáltal másokat is hasonló munkára ösztönözni. Az 1775. évfolyam elé v. C. monogrammal

77 jelent meg az előszó 69. „Unum adhuc in caussa Schneideriana scribere possemus ad Dominum Tersztyenszky, ut ille nobis mentem Kollarii significaret. Vir hie est occupatus, si aliquem ab Augusta laborem extraordinariam impositum habet, non rescribet. Aliunde non lubenter dat epistolas." (Uo. 1774. november 17.) 70. ő a Siebenbürgische Briefe szerzője 1775 —1776-ban, legtöbbször S** monogrammal. 71. Jelentősebb cikksorozatai: a magyarországi nyomdászattörténetírásról szóló (Vö. Magyar Könyvszemle, 1982, 26 — 31.), a Thököly család történetéről, Eperjes város történetéről és más rövidebb cikkek. Nóvjele általában: K — 1.; K. 1., de előfordul a K. alak is. 72. Anzeigenhe írt cikkeit is felsorolja Wurzbach, 0.: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 12. Bd. Wien 1864. 56 — 57. Nevének jelzett rövidítései: J. S. K. Th. C. - J. S. K. - K. - K. n. S. in E. - J. S. K. in E. - Két cikksorozata jelölés nélküli. 73. Leggyakoribb névrövidítése: ab H. 74. A Perliczi és Weszprémi közti, Anzeigenhen levő polémiáról 1. Szelestei N. László: Perliczi János Dániel (1705 — 1778). = Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve 1978. Weszprémi latin nyelven írt levelét, melyben Perliczi cikksorozatát cáfolta, a társaság elküldte Perliczinek, aki azt németre fordította és válasszal együtt küldte vissza megjelentetésre. 75. Anzeigen, 1773. nr. 34. (I. Cs. Med. D.) 76. A betűjellel megjelölt szerzők egy részét nem tudjuk konkrét személyhez kötni. 77. Nem tudjuk, ki a szerző. 436