AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

(1776 elején). Hogy a tagok nem tudnak teljesen megfelelni a tervezetben megadott célkitűzéseknek, annak oka, hogy a tagok többsége távoli helyeken lakik és hivatali kötelességei mellett csak kevés ideje marad. Ezért nem szerepelnek a gazdasági változásokról való leírások. Aztán meg nem is tudják mindig időre elkészíteni dolgozataikat. így a közlésre küldött cikkek választéka tovább csökken. Ezen kívül az olvasók különböző adottságúak, ízlésűek és gondolkodásúak. Mindenki várakozásának meg akarnak felelni, a nőkének is. Az utolsó évfolyam elé, a folyóirat megszűnésekor írt előszóban a szokásos nehézségek említése ezen előre jelzett problémákra utal. A váratlan, hihetetlen dolgok felmerülését nem tudjuk értelmezni. Mindenesetre ezt a „búcsúszót" író kiadó úgy véli, hogy a tervezetben megígért, de elmaradt dolgok helyett újakkal kártalanították az olvasókat. így pl. a korszak kedvenc tudományához tartozó éremtani dolgozatokkal, vagy történeti ismeretek közlésével. Az Anzeigen-re vonatkozó adatainkat összegezve az alábbiakat mondhatjuk el: A folyóirat létrehozása és 5 éven át való megjelenése Tersztyánszky Dániel érdeme. A megindulást megelőző tervezet szerint — és a lap címe szerint is — egy a közhasznot az egész monarchiában szolgáló, változatos tartalmú hetilap megjelentetését tűzte ki célul a Filippides von Gaya alsóausztriai államtanácsos irányításával működő társaság, s királyi engedéllyel kezdte meg működését. A folyóiratban és a magánlevelekben előforduló terminológia szerint a folyóiratba írók egy része a társaságnak is tagjává vált (Mitglied), mások csak közreműködők maradtak (Mitarbeiter). Ezen adatok ellenére úgy tűnik, hogy a társaság csak formális volt. A folyóirat jó színvonalon tartása már kezdetben sem volt könnyű. A Bécsben élő nem magyarországi tudósok cikkei elsősorban a hasonló profilú, s szintén Bécsben megjelenő Bealzeitung-ot tették nívós folyóirattá. Ám Tersztyánszky a kezdeti lendület kimerülte után (1773-tól) magyarországi, elsősorban evangélikus vallású tudósok bevonásával, azok tudományos igényű cikkeivel töltötte meg folyóiratát. Abban a szellemben, amelyben az 1763. évi, az ő ösztönzésére megfogalmazott Kollár Ádám-féle magyarországi tudós társaság-tervezet, és az azzal kapcsolatos vélemények alakítottak ki benne. ügy tűnik, hogy a felkínált lehetőséggel nem élt még evangélikus tudósaink mindegyike sem. S bár a folyóiratban jelentős Magyarországra vonatkozó cikkek és cikksorozatok láttak napvilágot, mögötte nem állt magyarországi tudós társaság. Megszűnésének az a legvalószínűbb oka, hogy teljesen elvesztve folyóirat-jellegét, elveszítette közönségét is, sőt a néhány szerző, hivatalos elfoglaltsága mellett, nem győzte hetente teleírni az íves terjedelemben megjelentetett folyóiratot. A megjelent évfolyamok színvonala azonban méltán számot tarthat művelődéstörténetírásunk eddigieknél nagyobb érdeklődésére.

78 78. További kutatási feladat annak kiderítése, hogy milyen szerepet játszott a folyóiratot kiadó társaság irányításával és felügyeletével megbízott Filippides von Gaya tanácsos. Miért indították meg az Anzeigen-t, mikor előtte évben indult meg a Bealzeitung? Kik voltak a ma ismerteken kívül a társaságnak tagjai? Kik 437