AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

Kollár lett volna az Anzeigen tényleges szerkesztője, vajon megjelentette volna-e barátjának övétől eltérő véleményét? Egyébként e levélben is kifejezetten az szerepel, hogy a folyóiratot Tersztyánszky szerkeszti. Vagy a jó barátot és akkoriban rendszeres levelezőpartnert, a közben Pozsonyról Késmárkra távozott Benczúrt is tudatosan és együtt tévesztette volna meg Kollár és Tersztyánszky? Nyilván nem erről van szó, hanem arról, hogy az Anzeigen mögött nem állt ott irányítóként Kollár, miként azt szakirodalmunk Csóka alapján szinte egyöntetűen állítja. Benczúr Kollárnak is elmondja aggályait egy másik, 1772. február 12-én kelt levelében: Tersztyánszky lapjában hasznosak volnának a földrajzi és természettudományi közlemények, de a magyarok ilyesmivel csak kevesen foglalkoznak. Leszögezi: ,,Semmi részem nekem e folyóiratban." Három vagy négy közleményt ugyan Tersztyánszky kéréseitől legyőzve küldött, de Késmárkon nagyon sok a dolga, nem is ér rá ez idő szerint ilyesmivel foglalkozni.

65 De két hónap múlva, április 10-én Dobaihoz már ismét az Anzeigen ügyében írt: Tersztyánszky a ruténokról különösen azok szokásairól akar cikket az Anzeig

en-ben. Ha Dobainak van valami anyaga, küldje el azt Tersztyánszkynak, vagy neki.

66 Benczúr ezen egymásnak ellentmondó levelei valószínű kapcsolatban állnak azzal, amit Czirbesz írt 1772. január 30-án Cornidesnek: Tersztyánszky már egy éve összekülönbözött Kollárral.

67 Talán ezért írt mást Benczúr Kollárnak, mint Dobainak. De ez az állapot nem tarthatott sokáig, mert Kollár a következő évben (sőt valószínű már 1772-ben is) szerzőként szerepel az Anzeigen-ben. Valami előttünk ismeretlen oknál fogva Tersztyánszky 1775-ben nem közölte a Benczúr által hozzá küldött írásokat. Májusban erről panaszkodott Czirbesznek: már mintegy tíz írását hiába küldte el, nem tudja miért nem jelenteti meg azokat Tersztyánszky.

68 Kollár sem válaszolt neki ekkor, de ez nem különös dolog, mert mihelyst valami rendkívüli munkát bízott rá 65. Itt is csak a levél egy részét idézi Csóka, Mária Terézia . . . (36. sz. jegyzet), 99. Nem idézi a levél ezen részét: „Mihi in ephemeridibus illis nullae sunt partes. Trés vei quatuor relationes Tersztyenszkij precibus victus, submisi, neque enim mihi vacat, cum hie quoque laboribus obruar. ..." A levél eredetije: mint az előző jegyzetben. Nr. 614. 1772. febr. 12. 66. „Dominus Daniel Tersztyánszky, quem in Wienerisch Anzeigen laborare Tibi constabit, desiderat nonnulla, quae Ruthenos concernunt. Vellet im primis edoceri de consuetudinibus quas observant in celebratione novi anni, Bacchanaliorum, observatione ieiunii, celebratione paschatis, pentecostes, in puerperis, baptismo, nuptiis sponsalibus, sepultura, in conjugio, educatione liberorum, alia addit, se observasse, eos in festis nativitatis magnam copiam straminis in hypocausta congessisse, idque integra hebdomade retinuisse. Superstitiones quoque connotandas esse existimat. Si quid hoc ad argumentum colligere potueris, communica quaeso, cum eodem vei mecum." (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/1. f. 87.) — A ruténokról nem jelent meg az Anzeigen-ben a kívánt cikksorozat. 67. Vö. az 58. sz. jegyzettel. 68. „A Domino Archivario Nova (Gelehrte Anzeigen) ad me a mense non veniunt. Quae caussa? num ad Te perferuntur? forte mihi indignatur? Fere 10 meas meditatiunculas non inseruit. Displicebant, vei alia fuerit causa." (OSZK Kézirattár, Levelestár, Benczúr József Czirbeszhez, 1775. május 15.) 23* 435