AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

9. A monarchiabeli művészek munkáinak bemutatása és ajánlása, ezáltal a művészek segítése 10. Közhasznú feltalálások és gépek alapos híradásban történő bemutatása. Hol láthatók, ármegjelölések 11. A belkereskedelem, manufaktúrák és gyárak fejlesztését szolgáló hírek, új kereskedőházak, társulatok, áruk. A vállalkozók érdekeinek felkeltése 12. Mezőgazdasági hírek, hasznos javaslatok annak jobbítására. Adásvételi ügyek, főként nagyban 13. Bányászat. A tőke közvetítése. Ajánlások kőzetgyűjtőknek 14. Kézművesek megfelelő helyre segítése 15. Vegyes hírek, megfigyelések, felfedezések, amelyek a fenti rovatokba nem férnek be. A terv alapján világos, hogy az Anzeigen nem azzal a céllal indult, hogy a magyarországi honismertetés szolgálatába álljon. Tersztyánszky Dániel 1766-ban már éreztette Dobaival, hogy bárminemű tudós társaság megszervezése is csak úgy lehetséges Bécsben, ha az nem csak, és nem elsősorban a magyarországi tudósokat fogja össze. A magyar hatóságoknál a többségükben protestáns tudósaink nem számíthattak támogatásra. Az is egyértelmű a tervből, hogy a társaság irányítója nem Kollár Ádám, aki régi, dédelgetett tervét valósította meg. Természetesen tudott Kollár is a tervről, hisz az megjelent nyomtatásban. Egyébként is ismeri a bécsi helyzetet. Sőt a magyarországi barátai leveleiben előkerül az Anzeigen. Tersztyánszky esetleg megbeszélte, vagy legalábbis közölte vele a folyóirat dolgát.

44 Az azonban minden forrásból egyöntetűen és világosan kiderül, hogy a folyóirat munkatársai, azaz a társaság tagjai szerkesztőnek, sőt alapítónak Tersztyánszkyt tartják. Az Anzeigen-nel párhuzamosan, s hasonló profillal megjelenő bécsi folyóirat, a Realzeitung egyik munkatársa is Tersztyánszkyt tartja a folyóirat létrehozójának.

45 Számunkra most inkább az az érdekes, hogyan vált az Anzeigen a fenti tervet megvalósító kezdet után egyre inkább a magyarországi tudósok fórumává, Bél Mátyás hagyományát követő honismertető folyóirattá. A magyarországi témák, mégpedig a tudományos és ismeretterjesztők előtérbe kerülésében nagy szerepet játszhatott az, hogy az Anzeigen Bécsben jelent meg, ahol a néhány hónappal korábban indult Realzeitung a gazdasági érdekű értekezések közlésében, de könyvek ismertetésében is komoly szerzőket, és úgy tűnik jelentősebb olvasótábort tudhatott maga mellett, magyarországi témák azonban csak elvétve fordultak elő benne.

46 Tehát az Anzeigen — bizonyára nem a szerkesztő Tersztyánszky akarata ellenére — rákényszerült arra, hogy, fennmaradását biztosítandó, eltérjen a kitűzött feladatoktól, vagy legalább azokat a pontokat vegye elsősorban elő, amelyekkel közönséget tud magának szerezni. Ez annál inkább fontos lehetett, 44. Ha az 58. sz. jegyzetünkben közölt adat megfelel a valóságnak, akkor még erre sem került sor. 45. De Luca, Ignaz: Das gelehrte Oesterreich. Ein Versuch. 1/2. Wien 1778. 222 — 223. 46. Zenker, Geschichte . . . (42. sz. jegyzet), 57 — 58. 429