AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

tiltja XIV. Lajos ellenségeinek, akár közvetett, akár közvetlen úton próbálkoznának ezzel.

20 Nyilvánvalóan lényeges pont ez a megállapodás, hiszen a lengyel — francia szövetség kérdése mindig eléggé bizonytalan. Lengyelországban erős az osztrákbarát párt, Sobieski ugyan lekötelezettje a francia udvarnak, a francia diplomácia szorgalmasan hivatkozik is erre a tényre. Az uralkodó azonban részben személyes, illetve családi okokból, vagy még inkább ezeket ürügyül felhasználva, egyre inkább Ausztria felé hajlik. Ezekben az években még hajlandó magát kötelezni a bujdosók megsegítésére, a segítség megvalósítása egy-két év múlva már egyre több akadályba ütközik. Ebben a politikai irányvonalban két okot kell látnunk. Az egyik a kurucmozgalom törökössége, Sobieski joggal tart attól, ha egyszer Magyarországon török haderőkkel háború folyik, nem túl nagy nehézségbe ütközik a Porta számára a Lengyelország elleni hadjárat. A másik tényező a kétféle szövetségi lehetőség földrajzi vonatkozása. Ausztria szomszédos, s bármennyire is ütköznek érdekei egyes területeken Lengyelországgal, a fő ellenség, a török ellen mégis hatékonyabb együttműködést lehet kialakítani. Franciaország viszont egyrészt messze van, másrészt a francia szövetség a török veszélyt hordozza magában, részben Erdélyen keresztül, részben pedig azáltal, hogy az esetleges nyugati vállalkozásban a lengyel haderő le van kötve. A törökellenes osztrák szövetség eszméje egyre jobban teret hódít a lengyel parlamentben, s az uralkodó bizonyos fokig kénytelen engedni ennek a tendenciának. Mindez erősebben az 1680-as években jelentkezik, addig is gondot okoz azonban a francia—kuruc kapcsolatokban. A megkötött francia—lengyel szerződés mit sem változtat XIV. Lajos év eleji álláspontján a magyar üggyel kapcsolatban. A francia uralkodó július 16-án véglegesen elutasítja a szerződés tervezetét. Az elutasítást azzal indokolja, hogy nem akarja magát elkötelezni, és nincs meggyőződve arról, hogy a költségek megtérülnek a magyarországi mozgalmak eredményei révén. Mindaddig míg a bujdosóknak nincs olyan vezérük, aki őket irányítani és összefogni tudja, hiábavaló kiadásai lehetnének csak a nekik adott segélyek által.

21 Forbin-Janson a döntésről értesülve attól tart, vajon ez a csalódás nem vezeti-e a bujdosókat a Béccsel való megegyezésre. Igyekszik minden lehetségest megtenni ennek megakadályozására, anélkül, hogy fölösleges költekezésre kényszerítené uralkodóját.

22 A francia diplomácia érdeklődésének homlokterébe tehát ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismét csak a lengyel—török békekötés kerül, tekintettel arra, hogy az uralkodó ragaszkodik ahhoz, csakis a lengyel—török háború befejezése után lehet valamiféle eredményes vállalkozásba kezdeni Magyarországon. Forbin-Janson 1675. október 4-én keltezett híradásból arról értesül, hogy a Porta komoly érdekeket fűz a magyarországi hadjárathoz. A nagy20. Recueil des instructions données aux ambassadeurs et ministres de France (1648 — 1789) Tom. I - Paris 1884 - (Továbbiakban: Recueil) t. IV. p. 141. note nr. 2. 21 A király Forbin-Jansonnak 1675. december 20. idézi HR nr. 109. p. 142. 22. Forbin-Janson a királynak 1675. március 8. — idézi HR nr 106. p. 139 — 140. 280