AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

vezér személyes dicsőségének reménye, a kedvező klíma, a szomszédos török erők, Buda, Belgrád közelsége, valamint a fegyverben álló magyar lázadók kérése sok kétséget eloszlat. Ezenkívül most jó alkalom kínálkozik az ország maradék részének meghódítására, köti a Portát a bujdosóknak tett ígéret is, mindez elég lehetne a döntés meghozatalához. Ennek ellenére a Porta csak ,,suba alatt" hajlandó cselekedni. Eddig várt a háború állandósulására, és a császár meggyengítésére, most ha nem dönt nyíltan, annak vagy az az oka, hogy a szultán gyengének érzi magát, vagy pedig tart az egyesült seregek esetleges törökellenes támadásától. A francia ügyvivő úgy véli az utóbbi kétséget könnyen el lehetne oszlatni.

23 Néhány nappal később egy másik híradás megerősíti, sem a nagyvezér, sem a szultán nem gondolhat a megindulásra, nincsenek újabb csapatok. A Portán járt magyar küldöttek csak azt tudták elérni, hogy az erdélyi fejedelem és a határszéli pasák rendeletet kaptak, a bujdosókat tekintsék a szultán alattvalóinak, s ennek megfelelő mértékben segítsék őket. A Portának ez a gyengesége kiváló alkalmat nyújt a lengyel uralkodónak egy dicsőséges béke megkötésére, ezt a helyzetet semmiféle tárgyalással sem tudták volna elérni.

24 1676 elején tovább folynak a tárgyalások, előkészítő diplomáciai manőverek. Nointel portai francia követ, január 16-án azt írja, bár az uralkodó erre nem utasította, a lengyel béke mellett igyekszik a Bécs elleni háború gondolatát is ébren tartani a Portán.

25 Pomponne február 3-án ismét megerősíti, Sobieski hajlandó a békére, Nointel tehát ennek megfelelően kíséreljen meg mindent. A békekötés után a lengyel uralkodó segítséget nyújthatna XIV. Lajosnak. (Nyilvánvalóan a tervezett magyarországi hadjáratról van szó.) A Portának is érdeke a béke, hiszen az ő számára is előnyös lehetne a tervezett vállalkozás.

26 Minden erőfeszítés ellenére a tárgyalások elhúzódnak, a Porta eleinte olyan feltételeket szab, hogy a háború kiújulásától tartanak. Végül 1676 őszén sikerül megkötni a békeszerződést Lengyelország és a Porta között. A franciaországi elutasító válasz után Apafi 1676 elején Absolon Dánielt küldi Forbin-Jansonhoz. A fejedelem panaszkodik, mennyire szükségük lenne a király segélyére. Van-e a követnek utasítása újabb tárgyalásokra? Forbin Janson azt válaszolja, semmit sem remélhetnek addig, míg a Porta beleegyezését meg nem kapták, különben előfordulhatna, hogy a szerződés megkötése után a Porta leállítaná az egész vállalkozást. Absolon erre közli, a fejedelemnek parancsa van a Portától, amint lehet, gyűjtsön hadat, s vonuljon a bujdosók támogatására. Apafi minden bizonnyal engedelmeskedni fog a parancsnak, de a teljes sikerhez nagyon nagy szükség lenne a francia uralkodó anyagi támogatására.

27 Sobieski 23. Koehler, Kurt: Die orientalische Politik von Ludwig XIV

. Leipzig. 1907. (Továbbiakban: Koehler) p. 113-114. 24. Koehler p. 114. 25. Koehler p. 114-115. 26. Koehler p. 115. 27. Forbin-Janson a királynak 1676. március 5. idézi HR nr. 113. p. 144. 281