AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója

Munkácsy Sándor is vitatkozott Goedecke első véleményével. Bár Piscator nevét nem említette, de logikai illetve esztétikai megfontolásokból kizárta Fischart szerzőségének lehetőségét. Szerinte ugyanis Fischart önmaga nem szólt volna saját művéről úgy, mint amelynek szerzője Huldrich Wischhart és Georg Nigrinus. Hiszen Nigrinus csupán a német fordítás készítője volt. A Fides különböző kiadásain szereplő névváltozatok ingadozása (Donatus Gotuisus Trivoniensis, Donatus Wisartus Trivonensis) is elgondolkodtatta. Esztétikailag és nyelvileg pedig sokkal „erőtlenebbnek", „szürkébbnek" találta a Fides-t Fischart csípős, szatirikus hangvételű, műveiben megszokott, pompázatos nyelvi készletéhez képest.

30 Újabb adatok hiányában a Fides szerzőségének kérdését nem tudjuk eldönteni. Mindenesetre a Fischartról szóló legújabb feldolgozások általában nem foglalkoznak e művével. Pedig az álnév legkézenfekvőbb megfejtése (Fischart = Visart) véleményünk szerint mégis az ő nevét sugallja. Sőt a Piscator nevére emlékeztető Pickhart szintén Fischart álneve volt a Bienen&or&-fordításában. Ezért szerepelnek pl. a következő utalók a göttingeni Staats — und Universitätsbibliothek kézírásos, kötetes katalógusában: Fischart, Johann alias Wisartus = Piccart, Joh. ill.: Gotuisus Donatus alias Donatus Wisartus d. i. J. Fischart. A Fides esetében tulajdonképpen nem is annyira szerzőről, mint inkább összeállítóról lenne helyesebb beszélni. Hiszen címe szerint is e könyv valójában a Bibliából és az egyházatyák irományaiból összeszedett gyűjtemény, amely a jezsuiták tanításának a cáfolatául szolgál. Semmiféle az író, azaz válogató személyére utaló kijelentést nem olvashatunk benne, hiszen még a Praefatio-t sem ő írta. A Marbachtól származó Praefatio az apostoli successióról beszél és a római pápa ellen irányul. Ezt követi hittételek szerinti felosztásban 16 fejezet, amely a jezsuiták és Jézus, azaz a protestáns vallás tanítását szembesíti egymással. A jezsuiták felfogását a XVI. század második felére már igen elterjedtnek mondható Canisius-féle Catechismus és a Censura Coloniensis alapján idézi. Ez utóbbit 1560-ban állította össze Heinrich Dionysius és Franz Closter,

31 de a kor általában a kölni jezsuiták művének tekintette.

32 Jézus tanításait a Fides a próféták, evangélisták és apostolok bizonyságai, azaz bibliai idézetek és Páterek bizonysági segítségével fejti ki. A szóba kerülő témák (Szentírás, bűn, törvény, Evangélium, szabad akarat, hit, mogigazulás, jó cselekedetek, elégtétel, a szentek segítségül hívása, az Úrvacsora, az emberi találmányok, a képek imádása, házasság, Purgatórium és Anyaszentegyház) valóban felölelik mindazokat a vitatott tételeket, amelyek a katolikus és protestáns álláspont legfőbb vitapontjai voltak. A kötet záróakkordja IV. Pius pápa Rómában 1569. (valójában 1564.) november 13-án kibocsátott esküformulájának, az ún. Professio fidei 30. Munkácsy Sándor: i. m. 86. 31. Bernhard Duhr: Geschichte der Jesuiten in den Ländern deutscher Zunge im XVI. Jahrhundert. Freiburg in Breisgau 1907, 679. 32. Általában Censura Coloniensis-ként idézték. L. Georgius Draudius: Bibliotheca classica, sive catalogus officinalis . . . ad annum 1624 . . . colligente et disponente —. Francofurti ad Moenum 1625, 325. 258