AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója

Tridentiná-nak a cáfolata. Ezzel eskették fel a jezsuiták a doktorokat és „egyéb tudományban levő közönséges tanítókat". A cáfolat az eskü egyes pontjaihoz (összesen 17) hasonló módszerrel készült, mint a mű egésze: a Szentírásból és egyházatyáktól vett idézetek szolgáltak a cáfolat bizonyítékául. E rövid fejezet több vitapontot érint (a szentségek lényege, a szentek tisztelete, a búcsú járás, kérdése, a pápaság intézménye, a tridenti zsinat végzései stb.), végső konklúziója pedig minden hivőt arra int, hogy ennek az eskü vésnek ellenálljon. Kecskeméti Sánta János, a magyar fordítás elkészítője művét mint tokaji másodprédikátor földijének, Kecskeméti Tiburtsii Jánosnak, Tokaj fő harmincadosának ajánlotta. Mivel az ajánlás 1613. március 12-én kelt, joggal feltételezhetjük, hogy már ekkor nyomdakész állapotban volt a kézirat, hiszen az általános szokás szerint a szerzők — fordítók az előszót írták utoljára. A Fides sok kiadása közül az oppenheimi 1610-es latin nyelvű változat alapján dolgozott, amelyet Szepsi Korotz György, a Fides második kiadásaként tartott számon Kecskeméti fordítását üdvözlő versében: „Minap ez kis könyvis Oppenhemiombol, Ki iöve másodszor Hulsius boltiabol, Kit Donát Visartus szedet sok irasbol, Az nagy Vr Istennek io akarattiabol."

33 A Praefatio lényegében követi Marbachét, s bár a „rövidség kedvéért" néha elhagyja a bibliai idézeteket, az apostoli successioról való jezsuita gondolatmenet cáfolatát híven visszaadja. Az utolsó részben szól fordításáról. Az eredeti szerzőt mint „bölcs, tudós es io emlékezetű Trivoniai Donatus Visartus"-t méltatja, végül megokolja, miért éppen Kecskeméti Tiburtsii Jánosnak ajánlotta művét. A Fides főrészének fordításakor Kecskeméti hűségre törekedett. így a Bibliából vett idézet3ket, Canisius Gatechismus-ának. citált részeit újra lefordította, nem folyamodott sem a Vizsolyi Bibliához, ill. annak Molnár Albert által kiadott újabb hanaui és oppenheimi változatához, sem Telegdi Miklós vagy Vásárhelyi Gergely Canisius-fordításához.

34 Néhol — különösen a bibliai idézetek esetében szabadon válogatott a latinnyelvű Fides idézetanyagában. Mint Wittenbergben majd Heidelbergben tanult pap, jó filológusként pontosította a bibliai helyeket, kiírta a versszámokat. A páterek műveiből származó idézetek helyét ő is latinul adta meg. Fordítói módszerének vizsgálatához a 8., Az io cseleködetökröl szóló caput-ot vetettük össze az eredetivel. Lényegében hű fordítónak bizonyul, aki tisztában volt a magyar nyelv sajátságaival, és láthatóan törekedett a legkifejezőbb megfogalmazásra. 33. RMKT XVII/8, 154. 34. Telegdi Katekizmusa Bécsben jelent meg 1562-ben és 1596-ban — RMNy 173. és 783.; Vásárhelyié Kolozsvárott 1599-ben és Bécsben 1604-ben — RMNy 860. és 907. 17* 259