AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Vajda Erik: Gondolatok az országos központi szolgáltatások távlati fejlesztési tervéhez (kb. 1990-ig)

Nem tartozik a központi katalógusként ellátandó funkciók közé, hanem kizárólag a katalogizálási központ szerepét érinti, hogy az utóbbi célra az adatbázisba fel kell venni (célszerűen összekapcsolva a hazai ISSN iroda tevékenységével és nyilvántartásával) a magyar időszaki kiadványok adatait. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a hazai könyvtárak és tájékoztatási intézmények egyszer és mindenkorra radikálisan szüntessék meg az időszaki kiadványok saját katalogizálását, sőt pl. az analitikus feldolgozás eredményeit tartalmazó dokumentációs-információs kiadványaikba is a NIKA adatbázisából vegyék át az időszaki kiadványok adatait (és ez a követelmények fejlesztési lényege), akkor mindenképpen tragikomikus lenne, ha ez az eljárás éppen a magyar időszaki kiadványok esetében nem lenne lehetséges. 2.2. Könyvek központi katalógusa Bár elvben ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint az időszaki kiadványoknál, a könyvenként változó állomány és a felhasználható nemzetközi/külföldi adatbázisok hiánya, illetve gyökeresen más jellege miatt, végül pedig a — többek között anyagi-pénzügyi okokból is — kisebb hazai igények miatt, alighanem óvatosabban kell bánni a fejlesztés irányaival és ütemével, mint az időszaki kiadványok esetében. A könyvtári technológia általános fejlődési irányai mellett a hazai igényekből is nyilvánvaló, hogy a külföldi könyvek központi katalógusának (a továbbiakban, az egyszerűség kedvéért: KC) számítógépes gépesítése — ha nem is a kezdetekig visszamenően, de bizonyos időszaktól kezdve — célszerű és indokolt lenne. Emellett szólnak egyebek között az alábbi érvek: — a könyvek esetében különösen nehéz azonosítás lényegesen könynyebb a különböző ismérvek koordinációja alapján végzett keresést lehetővé tevő számítógépes rendszerben, mint a hagyományos cédulakatalógusban; — jelentős terület és munka takarítható meg; — a KC (vagy annak egy része) tárgyi szempontú információkeresésre könnyebben alkalmassá tehető mint a hagyományos módszerekkel; — a KC vagy egyes részei (ilyen igény esetén; lásd társadalomtudományi kézikönyvek) kiadvány és különösen mikrokiadvány formájában könynyebben közreadhatók, szerkeszthetők; — végül, de nem utolsósorban: katalogizálási központként gyakorlatilag csak gépesített KC működhet. A számítógépesítés tehát lehetséges és indokolt. Más kérdés, hogy a — a dologi, pénzügyi és szellemi kapacitás nyilvánvaló szűkössége miatt — e feladat prioritás tekintetében alighanem elmarad az MN B, illetve az időszaki kiadványok központi katalógusának gépesítési-fejlesztési feladatai mögött. A tervidőszakban mégis jelentősége van, mert ha a számítógépes fejlesztés megvalósítása csak kívánatos is, koncepciójának megalkotása és előkészítése mindenképpen szükséges. Az egyetemes bibliográfiai számbavétel programjának már hosszú idő óta kívánatosnak tekintett természetes „mellékterméke" lenne az, hogy a KC katalogizálási központ funkcióját is ellássa. Természetesen segítené a 242