AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919-1935

A típusok számszerű vagy százalékos megoszlását nem lehet kimutatni, de példaként megemlíthető az 1926-os év, amikor 8 útból 5, 1932-ben pedig 10 közül 4 szolgált közvetlen könyvtári célt.

47 Minden bizonytalanság ellenére is megállapítható, hogy a tudományos tisztviselők közül az arra érdemesek — a Gyűjteményegyetem-i (Magyar Nemzeti Múzeum-i) Tanács intenciójának megfelelően — valóban és többször is kijutottak külföldre, valamint az is, hogy a könyvtár — bár minden módon támogatta az egyéni kutatásokat — saját szakmai kérdései tanulmányozására is súlyt helyezett. III. Az az adottság, hogy a könyvtár érdemi dolgozói nagyrészt szaktudósok voltak és saját területükön búvárkodtak, nem jelentette azt, hogy az intézmény — mint nemzeti könyvtár — saját tudományos és ezzel szorosan összefüggő kiadványi tevékenységét elhanyagolta volna. Ellenkezőleg. Éppen a kutató szakemberek látták világosan az ő egyéni munkájukat is segítő könyvtár e területen jelentkező kötelezettségeit. Az állomány feltárása (anyagrendezés, katalógusok közreadása, kiállítások rendezése), a hazai kiadványok nyilvántartása, a könyvtár életének és értékeinek saját folyóiratában történő bemutatása egyértelmű és vitathatatlan kívánalomként jelentkezett a két világháború közti időszakban. A háború utáni súlyos helyzetben Melich János igazgató érdeme a könyvtári rend helyreállítása, a rendszeres munka megindítása. De ahogy Hóman Bálint az 1923. évi jelentésben Melich vezetői éveire visszatekintve megállapítja, „nemcsak színvonalon tartotta ... az intézetet, hanem új nagyfontosságú és tudományos értékű munkálatokat is kezdeményezett." Bár 1918 és 1922 között, pontosabban 1920 és 1922 között a gyarapítás (hungarika-beszerzés) megszervezése állt az előtérben, a tudományos, illetve ilyen jellegű tevékenység újrafelvétele is megtörtént. Nemcsak a Magyar Könyvszemlét sikerült, ismét megjelentetni, hanem 1920-ban a nemzeti bibliográfiai munkálatokat is meg lehetett indítani (részletesen 1. külön fejezetben), jelentős előrelépés történt egyes állományrészek feltárásában (a zenegyűjtemény, a könyvtár balkáni anyagának, az értesítőgyűjteménynek, a Hírlaptár 48-as anyagának, az irodalmi levelestárnak új feldolgozása, a háborús gyűjtemény rendszerezésének befejezése). 1922-ben került sor a háború utáni első kiállítás megrendezésére (1. külön fejezetben), és a könyvtári célú külföldi utakra is ez évben indultak el először az OSZK tisztviselői. 1923-ban Hóman Bálint megindította a korszerű cédulakatalógus munkálatait a tudomány akkori igényeinek megfelelő katalogizálási szabályok és szakrendszer alapján. Hozzákezdtek a könyvtár dolgozói újabb gyűjteményrészek (fakszimile-, alkalmi- és postabélyeggyűjtemény, gyászjelentések) rendezéséhez és feldolgozásához is. 1923 folyamán fellendült a kiadványi tevékenység (1. külön fejezetben), 1924-ben — immár Lukinich Imre 47. Az adatok nem egyértelműek. (1. a „könyvtárak tanulmányozása" meghatározást) és nem is pontosak: az irattári, sokszor nehezen egyeztethető, hiányos feljegyzésekre, nem pedig úti jelentésekre alapozódnak. 151