AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919-1935

igazgatósága alatt — megkezdődött az előző évben Goriupp Alisz által kidolgozott új rendszer szerinti katalogizálás. A Kézirattárban Jakubovich Emil, az osztály vezetője, a középkori kódexek feldolgozásához fogott hozzá, Rédeyné Hoffmann Mária pedig az irodalmi levelestár regesztázását végezte. A következő évben a tudományos felkészültséget kívánó munkák közül elsősorban a Régi Magyar Könyvtár III. részének rendezését kell kiemelni (Pukánszkyné Kádár Jolán munkája 1926-ban fejeződött be), valamint a kézirattári feldolgozás folytatását (a már említetteken kívül az Érdy- és a Tagányi-gyűjtemény és más állományrészek feltárása). A Levéltárban a családi levéltárakat rendezték. A plakátanyag és az előző évben felállított arcképgyűjtemény feldolgozása ugyancsak megfelelő ütemben folyt. 1926-ban kezdetét vette az a jelentős átszervezési tevékenység, amely a helyszűkével küzdő könyvtár célszerűbb elhelyezését szolgálta. 1926-ban a Levéltári osztály az Országos Levéltár épületébe települt át és ezzel közel két évig tartó költözködési, rakodási munka vette kezdetét. Ennek következményeként nem csupán az állomány mozgott, nemcsak a tisztviselők munkahelyei változtak, hanem ezek következményeként igen sok könyvtári feladat elvégzésére is sort kellett keríteni (átszámozás, katalógusmunkák, az új olvasótermi kézikönyvtár felállítása stb.). így ezekben az években a különgyűjteményi állományrészek rendezése némileg háttérbe szorult. Jelentősebb tudományos munka csak a Kézirattárban folyt, az egyes hagyatékok feldolgozása mellett elsősorban Bartoniek Emma és Rédeyné Hoffmann Mária régebbi munkáinak továbbvitelében jelentkezett. Ez a helyzet 1930-ban sem változott, a gyűjtemények kialakításának „nagy korszaka" lezárult, a Kézirattárban és a Levéltárban egyes hagyatékok, illetve családi levéltárak rendezése történt meg. A következő években a személyi helyzettől függően folytatódott a feltárás munkája, a könyvtári részlegekben — elsősorban a különgyűjteményekben — általában zökkenőmentesen. Sor került az Apponyi gyűjtemény felállítására és egyes csoportjainak katalogizálására, tovább munkálkodtak a háborús és proletárgyűjtemény feltárásában, továbbá hagyatékokat dolgoztak fel az illetékes tudományos munkatársak. A könyvtári munka egészét átszőtte tehát — és átszövi ma is — a tudományos felkészültség igénye, kívánalma. Ez érvényesült a beszerzéstől és a feldolgozástól kezdve egészen a tájékoztató tevékenység ellátásáig. Voltak — és vannak — olyan speciális területek is, amelyeken a tudományos jelleg még erősebben érvényesült, amelyek aktív kutatói tevékenység eredményeként valósulhattak csak meg. Ezeket típusonként vesszük sorra. Magyar Nemzeti Bibliográfia Még 1908-ban kérte a Széchényi Könyvtár a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségét a magyar nemzeti bibliográfia egész rendszerének kiépítéséhez, leszögezve, hogy ezen munkálatok végzése természetszerűen csak az OSZK-ban történhet. A jól átgondolt és modern koncepciót tükröző tervet akkor — az anyagi feltételek hiánya miatt — nem lehetett megvalósítani. 152