AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához

Ezzel némileg rokon a már idézett Krasickinak egy megállapítása: regénynek olyan elbeszélő történetet nevezhetünk, amely többnyire szerelmi kalandokat tartalmaz. Csakhogy Krasicki regényírói gyakorlatában Sulzer elméletével hasonló álláspont megvalósítására törekszik, ti. a morális tanulságnak tulajdonít különleges jelentőséget. Ugyanez a morális töltésű szemlélet jellemzi Szerdahely György regényfelfogását is.

31 ő eklektikus módon követi Huet, Sulzer, BatteuxRamler felfogását, Poesis narrativá-jának. forrásai között megjelöli Blanckenburgot is. Szerdahely egyetemi tanárként viszonylag sokáig és viszonylag széles körben terjeszthette nézeteit, éspedig nem pusztán a magyarok között. A franciáknak nem csupán a regény megnevezését köszönhetjük — állítja —, hanem arra fekszik az új mesék hazája is. Barclay Argénise, Fénelon Telemaque-ja, valamint Marmontel Belisaire-je a legfőképpen idézett példa. De hogy a regényfejlődésről Szerdahelynek nincsenek tiszta képzetei, azt az angol regényről írott sorai bizonyítják. Chaucertől vezeti le az angol regényt. Csúcspontját Richardson Parmelájában, Clarissájába,n és Grandisonjában láttatja, mind a jellemábrázolás, mind a valószínűség, mind pedig az erkölcsi felfogás komolysága és hitelessége miatt. A magyaroknál sem hiányoznak az eredeti vagy az idegenből fordított regények; vannak régiek és újak, kisebbek és nagyobbak, jók és ostobák. A kisebbek között felsorolja a népkönyvvé vált históriákat (köztük verseseket is!), melyek közül az egyiket-másikat a nép is elbeszéli, énekli. A jobb ízléssel és tökéletesebb módon készültek között Szerdahely felsorolja Gyöngyösy Gharncliá\éA>, Mészáros Kártigám\kt, Dugonics ArgonautÁcáját és Báróczi Sándor: Cassandra ját. A kelet-közép-európai irodalmakban a regény elmélete és megvalósult gyakorlata nem állt egy színvonalon. A szerencsésebb helyzetű irodalmakban, mint például a lengyelben, mind az irodalomelméleti és kritikai gondolkodás, mind pedig az olvasói elvárások kialakították a regényre vonatkozó, viszonylag korszerű elképzelést; nem túlságosan eredetit, ám többnyire polémikusán kihegyezettet, és a gyakorlat is fel tudta mutatni a maga számottevő példáit (elsősorban Krasicki regényeit).

32 A lengyel irodalomnál e szempontból kevésbé szerencsés a magyar; itt a regényelmélet körében mozgó nézetek aligha nevezhetők jelentőseknek, az irodalomkritikai vagy a műfajtörténeti és elméleti gondolkodás elsősorban a lírát és a verses epikát igyekezett feldolgozni, és a drámát illető vélekedések rögzítésére ösztönözte a teoretikusokat. Ennek megfelelően a magasabb színvonalú — vagy, hogy Szerdahely terminológiájával éljünk: a jobb ízlésű — regények később jelentek meg, és egy-egy elszigetelt, önmagában álló alkotás formájában hirdették a terjedelmesebb prózai epika létét. A szlovák és a szerb irodalom egyegy regénnyel hallatta hangját (a fordítások mellett), a kelet-közép-európai 31. Poesis narrativa ad Aestheticam seu doctrinam boni gustus conformata a Qeorgio Alos[io] Szerdahely. Budae, 1784. A regényről és a regény teoretikusairól általában: 30 — 83., Huetiusról: 36., Blanckenburgról: 58., Wieland: Agathon)é,xó\ és Musarion]kxó\ (!): 53. és 80., a magyar regényről: 81 — 82., az angol regényről: 76 — 78. 32. Krasicki, Ignacy: Mikolaja Doswiadczynskiego przypadki (1776). Opr.: Klimowicz, Mieczyslaw. Wroclaw—Warszawa—

Krakow—Gdansk, 1973.; Pan Podstoli (1778 — 1784., 1803.) Kraków, 1927. 527