AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához

irodalmak kórusában, a fontos, az irodalmak számára izgalmas itt sem a regény volt, jóllehet egy adott korszak reprezentatív alkotását ma már inkább egy akkoriban csekély értékűnek ítélt regényben látjuk. A szlovén és a horvát irodalom körülbelül abban a helyzetben volt, mint a szlovák vagy a szerb, anélkül, hogy számottevő' szépirodalmi prózával dicsekedhetett volna, míg például a drámákat tekintve, a szerbnél és a szlováknál érettebb, fejlődéstörténetileg előbbre mutató alkotásokkal rendelkezett. Általában elmondhatjuk, hogy a barokk ízlés és mentalitás elleni küzdelmükben a népkönyvekből áradó „szellemiség"-et a kelet-közép-európai teoretikusok károsnak bélyegezték; a kalandost és a ponyvaszerűt egészében és részleteiben elvetették, és mindezt összekapcsolták a frivol, a léha életvitelt tükröző alkotások bírálatával. Krasicki például egyként harcolt a késő-barokk szarmatizmus és a rokokó mentalitása ellen, és természetesebb, józanabb, racionálisabb, egyszerűbb és ésszerűbb életvitelt, magatartást hirdető felfogást szólaltatott meg regényeiben.

33 Ugyanez mondható el Bessenyei Györgyről, aki a Tariménes utazásában (1802—1804) olyan felvilágosodott erkölcsiséget ábrázolt ideálnak, amelyben a természetességre törekvés párosul a jól elrendezettség társadalmi és egyéni vonásaival.

34 Ennek következtében Krasickinak nemcsak Rousseauval van vitája, és elsősorban nem vele, hanem a Rousseau eszméit túlhajtó lengyel Rousseaukövetőkkel,

35 és Bessenyei is csak a magyar valóságra, az eszményített, ám számos vonatkozásban megvalósítható társadalmi berendezkedésre alkalmazott gondolatokat népszerűsíti. Nem utópiát rajzolnak föl, hanem ellenutópiát, amelyben az utópia bírálata is bennerejlik. S mivel a kelet-közép-európai irodalmakban,,késve" jelenik megaregény, ezért azok a többé-kevésbé tiszta regénytípusok, illetve prózai epika-típusok,

36 amelyek az angol és a francia (s jórészt a német) irodalomban megjelentek, itt keverten, megváltozott formában bukkannak föl. Így a levélregény, a nevelési regény, a pikareszkelemeket tartalmazó didaktikus regény, az utazási regény stb. elemei olykor egy és ugyanazon műben lelhetők föl; zónánkban még viszonylag tiszta képlettel sem találkozunk. Nemigen van módja a szerzőknek arra, hogy egyetlen típust is kikísérletezzenek, s a hazai irodalom sem igényelt tiszta típust. Annál inkább van szükség arra, hogy a mind jobban egymásra torlódó társadalmi, bölcseleti, pszichológiai stb. gondolatokat regényszerű, tehát cselekményes formában közöljék a feltételezett olvasókkal. Ugyanis a cselekményes formáról már csak a hatás miatt fölösleges luxus lenne lemondani. A nagy példaképek (Montesquieu, Voltaire) is éltek a cselekményesség keltette hatással; s a fejletlen és gyakor33. Piszczowski, Mieczyslaw: Ignacy Krasicki. Monográfia literacka. Krakow, 1969. 522. 34. Bessenyei György regényírásáról újabban: Fried István: Jegyzetek Bessenyei György: Tariménes utazása c. regényéhez. = Irodalomtörténeti Közlemények 1981. 3. sz. 35. Lipatov: i. m. 133 — 135. 36. A „nyugati" szakirodalom természetszerűleg szinte kizárólag a viszonylag tiszta típusokra épít. Vö.: Roman et Lumieres... 15—16. (Conte philosophique, azaz type voltairien; román philosophique, azaz type Nouvelle Héloíse ou Jacques le fataliste, etc.); Voßkamp, Wilhelm: Formen des satirischen Romans im 18. Jahrhundert; Hohendahl, Peter Uwe: Der empfindsame Roman; Jacobs, Jürgen: Der komisch-realistische Roman. — Europäische Aufklärung.. . 165-183., 185—202., 203-216. 528