AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

Zircz Péter: Hámori Béla 1908-1981

ellentéteket, a funkcióbeli, szemléleti és szervezeti zavarokat az ellenforradalom kiélezte, elmélyítette, a könyvtár szinte a csó'd szélére került. Hámori Béla előbb miniszteri biztosként, majd osztály-, nem sokkal később: főosztályvezetőként és egyúttal párttitkárként segített kivezetni a könyvtárat belső meghasonlottságából, majd a könyvtár vezetésének részeseként higgadt, de energikus és következetes magatartásával, példamutató szervezői tevékenységével jelentékeny mértékben hozzájárult a mai szocialista nemzeti könyvtár alapjainak a lerakásához. Hámori elvtárs, aki 1947-ben lépett a Magyar Kommunista Párt soraiba, 1957-től egészen 1970-ig titkára az Országos Széchényi Könyvtár pártszervezetének. Párttitkári tevékenységével nemcsak az intézet szervezetének és működésének konszolidációjához járult hozzá, hanem az ő érdeme a pártélet, a pártmunka újjászervezése is. Párttitkári munkássága sokoldalú •és eredményes: jelentékeny erőfeszítéseket tett a pártszervezet fejlesztése, politikai irányító-ellenőrző szerepének megszilárdítása, a pártépítés kibontakoztatása érdekében. Mint párttitkár, nagyban hozzájárult a könyvtáron belüli egészséges légkör kialakulásához, alkotó módon együttműködött a könyvtár állami vezetésével, jó kapcsolatokat épített ki a felsőbb pártszervekkel, de ugyanakkor legalább ekkora gondot fordított arra, hogy állandóan nyomon kísérje a könyvtár dolgozóinak — párttagoknak és pártonkívülieknek, beosztottaknak és vezetőknek — a pályáját, egyéni sorsát, és gondjaikon-bajaikon párttitkári kötelezettségeit meghaladó mély humanizmussal igyekezett enyhíteni. De nemcsak párttitkár volt, hanem mindenekelőtt vezető, szakmai vezető is. Hámori Béla 1958-ban vette át az Országos Széchényi Könyvtár akkor megalakult IV. Könyvforgalmi Főosztályának a vezetését, és látta el egészen nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig. Egy szakmai vezető munkásságát nemcsak kitüntetései jelzik (Hámori elvtárs egyébként három ízben kapott kormánykitüntetést), hanem — talán sokkal közvetlenebbül — azok a sikerek minősítik, amelyeket az általa vezetett területek kivívtak. Hámori Béla irányításához 15 éves főosztályvezetői tevékenysége során lényegében ugyanazok az osztályok tartoztak. Ezeknek — és ami ennél sokkal fontosabb: az általuk gondozott, a magyar könyvtári rendszer egészét befolyásoló központi szolgáltatásoknak a lépésváltásán mérhető a legszemléletesebben a fejlődés. Talán még munkás korában sajátította el a jó munka feltételeit: a feladatok gyors és hajszálpontos teljesítését, a segítőkész együttműködést. Ezt követelte meg munkatársaitól, és erre adott személyes példát is. Nem kis mértékben ennek köszönhető, hogy az általa irányított főosztály az ellenforradalom okozta megrázkódtatások után elsőként kovácsolódott egységes szellemű kollektívává, s vállalkozhatott új, fejlesztési feladatok elvégzésére. A munka az alapok lerakásával kezdődött: az osztályokon új ügyrendi, ügyviteli, szerkesztési szabályzatok készültek, meggyorsult a kötelespéldányok országos elosztása, a nemzeti tulajdonba vett könyvek feldolgozása, felszámolódott a könyvtárközi kölcsönzés és a külföldi könyvek és időszaki kiadványok központi katalógusának restanciája. Az elemi bajok felszámolása után vehette kezdetét az igazi munka: a kötelespéldány-szolgáltatás vonatkozásában a nyomdák szélesebb körű/ és szigorúbb ellenőrzése, az ellenőrzés kiterjesztése a sokszorosító üzemekre, 8