AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

„A nagy emberekről", „A kicsiny emberekről", ,,Némely emberekről, kik az oktalan állatokat igen szerették", ,,A soká aluvó emberekről", az 1782. éviben pedig a csillagokról, planétákról és aspektusokról. Hasonló stílusban íródott az 1768. éviben megjelent „Megjegyzésre érdemes dolgok"-ban található, távoli országok érdekességeit felidéző rész. Ezen írások formája teljesen nyitott s olyan írásokkal is érintkezést mutat, ahol tárgyakat, épületeket ír le a kalendarista. így pl. drága üvegfajtákat, híres barlangokat és díszes épületeket (Győr, német nyelvű, 1771), vagy ami nagyon gyakori: a világ hét csodáját. Az elsősorban európai időbeli kalandozások sorából álló írásokban gyakran előkerül a Közel- és Távol-Kelet, Amerika és Afrika is. á. Versek, anekdoták, találós kérdések, mesék, elbeszélések A magyar nyelvű kalendáriumok jelentős részében találunk ún. hónapverseket. Ezek többsége nem több alkalmi témák (ti. a hónapok és évszakok) megverselésénél felező tizenkettesekben. A szerény számítások szerint is kétezernél több strófa közt azonban jócskán akad tartalmi és formai szempontból is jelentős. Ismétlődés csak ritkán van. Alapos feldolgozásuk talán hozzásegít majd ahhoz is, hogy szerzőjük személyére fényt derítsünk. Néha a latin forrást is ott találjuk a magyar mellett. Pl. Spaiser lőcsei formátumú, 175l-re szóló kalendáriumának szeptemberi hónapverse esetében : Nincs nagyobb barátság két szeretők között, Mint kiket egyenlő erkölcs öszve kötött... Deákul: Non major est amicitia, quam inter eos, quos morum paritás conjunxit. 1754-ben Spaiser hasonló típusú kalendáriumában a hónap versek a drágakövekről szólnak. A decemberi vers után ez áll: „Ezeket szerzetté Losonczi Bécsé András. Anno aetatis suae 67." A többnyire moralizáló, életbölcsességre oktató hónap verseken kívül gyakoriak még a verses történelmi ismeretek és prognosztikonbetétek. A már említetteken kívül néhány jellemző esetet sorolunk fel. Mária Terézia cigányok letelepítését elrendelő parancsának megjelenésekor az 1769. évi kalendáriumában Streibig Tzigányok végső romlása címmel számol be Nagyida elvesztéséről, 45 strófában. Az 1799. évre szóló kalendáriumában Ellinger is közölte e verset, vidám dalok kíséretében. Pl. Egy mulató ének, mellynek se füle, se farka, vagy: Vidámító víg nóta. Ez utóbbi, félig magyar, félig latin (kezdősora: Megholt feleségem, satistarde quidem). A váci 1786. évre szóló toldalék verses elbeszélése élére címként „Kártigám" neve került. A 18—19. század fordulóján különösen elszaporodtak kalendáriumainkban a versek. Ekkor már gyakran a toldalék önálló fejezetét alkotják. Trattner 4796-ra szóló Magyar zsebalmanák-ja, részben „a szép nem mulatságára" készült. Elbeszélő költeményeinek témái: „A jámbor falusi lány", „A módi" és két lánykérésről szóló. A módi című versben ilyeneket olvashatunk : 491