AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

Francia Országban Van első trónusa A szeles francia Tudja kigondolni, Több majom nemzetnek Pénzért adogálni. S aki nem követi Bolondnak tartatik, Még az írásban is Módi kívántatik. Trattner ugyanezen évre nyomtatott egy másik Zsebkalendáriumot is a szép nem kedvéért, ennek hónapversei egy-egy emberi tulajdonságról szólnak, melléklete pedig (vagy talán fordítva ?) a Pesti teátromi zsebkönyvecske. A kalendáriumok népszerűségével magyarázható, hogy a Kis János által kiadott 'Sebbe való könyv (tulajdonképp Kis fordításainak gyűjteménye és néhány eredeti műve), amely már kifejezetten azoknak szól, „akik az olvasásban hasznos gyönyörködést keresnek", 1799-re már Kalendáriom és zsebbe való könyv címmel jelent meg,

30 s miként Kis a kötet bevezetésében elmondja, a kalendáriumot „az efféle könyvecskékben a szokás szükségessé láttatik tenni". Komáromban a 19. század elején Gellert verseiben feltűnik a szegény jobbágy alakja. Ugyanekkor Kolozsvárott Csokonai Dorottyajának részletei jelennek meg, Amadé László és szerző megnevezése nélküli versekkel együtt. Az 1810-es évek elején Landerer Anna budai kalendáriumaiban is találkozunk Csokonai által és annak stílusában írt versekkel. A kalendáriumok keresettségét főleg a tréfás, anekdotázó, mesélő olvasmányok biztosították a század végéig. Ide soroljuk a trükkös mutatványokra, bűvészkedésre való tanítást, a találós kérdéseket, a farsangi kalendáriumokat ( = a kalendárium paródiája), a mulató- és kuruzsló énekeket (pl. a svábok és cigányok magyarul beszéltetése), de a legfontosabb közöttük kétségtelenül a „Mulatságos történetek", „Történt dolgok", „Unalmas órákban való időtöltés", „Világi matéria", „Tisztességes időtöltésre szolgáló történetek", vagy valami hasonló címet viselő rész, amely hosszabbanrövidebben szinte minden kalendáriumban jelen van. Az anekdoták jó része ismétlődik, nem ritkán (általában néhány évtized múlva) egyes kalendárium-sorokon belül is.

31 Némelyike magyar személyhez fűződik. Gyakran szerepel Mátyás király. Galeotto Martio a forrás

32 legtöbbször. A század első éveiben a Calendarium Tyrnaviense többször is közölt néhányat latinul. A győri magyar nyelvű kalendárium közel tíz 30. Pozsony, 1799 (?), Wéber. 31. Egyik-másik kalendáriumban későbbi felhasználás nyomaival is lehet találkozni. Pl. az OSZK-ban őrzött 1761. évi győri kalendárium egyes anekdotái mellé egy reformkori kalendarista az 1827. és 1828. évszámokat írta be. 32. De egregie, sapienter, iocose dictis acf

actis regis Mathiae... (Megjelent Bécsben 1746-ban is a Scriptores rerum Hungaricarum című kötetben.) 492