AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

1. Krónikák, elmúlt- és egykorú események leírása Időrendben legkorábban bekerült a kalendáriumba a tárgyaltak közül a magyarok krónikája. Magyarországnak és hozzá való tartományinak emlékezetes dolgai — olvassuk gyakran címként. A 17. század elejétől a 18. század végéig a nyolcadrétnél kisebb méretű kalendáriumok többsége tartalmazza ezt a kezdetektől (a magyarok „Schythiából" való kivonulásától) az elmúlt év augusztusáig, időben előre haladva egyre apróbb részletekre kiterjedő, annalisztikus módszerrel feldolgozott magyar történelmet. A 18. században e krónikák már önálló életet élnek, az elmúlt idők története korábbi krónikák változatlan vagy rövidített, esetleg kissé átalakított változata. Az egyidejű történelmi események leírásában azonban gyakran forrásértékű feljegyzések akadnak. A krónikák összehasonlító vizsgálatáról eddig két cikk jelent meg, az 1700 körüli évek, ill. a 18. század első évtizedének néhány naptárát véve figyelembe. Dukkon Ágnes Tótfalusi Kis Miklós naptárai című cikkében

22 az 1700 körüli lőcsei és kolozsvári kalendáriumok krónikáit hasonlította össze. Felfigyelt arra, hogy a kolozsvári kalendáriumok krónikái önálló erdélyi hagyományt követnek. Käfer István Zsolnai szlovák kalendáriumok történelemszemlélete a Rákóczi szabadságharc koráról című cikkében

23 teljes terjedelmében, párhuzamosan közölte az 1708. és 1709. évi kalendáriumokban szlovákul, az 1708. évi lőcseiben pedig magyarul megjelentetett krónikát. Különösen a szlovák kalendáriumok tűnnek ki bátor kuruc szellemükkel. Az 1704. és 1706. évi debreceni kalendáriumok krónikáiban a szabadságharcra semmi sem utal.

24 Töltési komáromi kalendáriumaiban (1705—1722) tudósít ugyan az eseményekről, a szabadságharc ügye mellé azonban krónikájában nem állt oda. Az 171 l-re szólóban a krónika végén található Végző beszéd Magyar Országnak mostani állapot járói című rész szerint a romlást ,,az égi csillagzások ereje nem okozta, hanem a pártos fejek nagyra vágyása, s az ő vezérlősködések alatt, merő szabadságban ment igazságtalanság, húzás vonyás, praedálás és sok más istentelenség. . . .Annakokáért oh ostorozott és félig kétségben esett nép, térj Istenhez igaz penitencia tartó szívvel. .." Érdekes, hogy a krónikát nem közlő Calendarium Tyrnaviense is változtatásra kényszerült a szabadságharc alatt. Bár e változtatás csak annyi, hogy az 1707. évi ajánlás nem a császárnak, hanem Szűz Máriának, Magyarország patrónusának szól, oka kétségkívül a kurucok sikereiben keresendő. Az erdélyi kalendáriumok krónikái az egész század folyamán megemlítik a nemzeti szabadságmozgalmak eseményeit (természetesen Bécsnek megfelelő hangon), név szerint megnevezve a vezetőket, pl. II. Rákóczi Ferencet. A kurucok sikereiről azonban ezek is egyre kevesebbet írnak a század elejének emlékezetes dolgai között. 22. ItK 1978, 52-61. 23. Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1972, 245 — 289. 24. Esze Tamás: Egy fejezet a Rákóczi-szabadságharc könyv- és irodalomtörténetéből. A debreceni tipográfia termése, 1703—1705. = Könyv és Könyvtár, 1964, 71—134. Az idézett hely: 119. 1. :;L* 483