AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században
A magyarországi kalendáriumok többségében Rákóczi nevével nem találkoztunk. Kivétel pl. a Royer örököseinél Pozsonyban, 1746-ra megjelent Eleve meglátó magyar jövendő mondó címet viselő kalendárium. Spaiser magyar nyelvű, lőcsei formára nyomtatott kalendáriumainak emlékezetes dolgai között előfordul ugyan néha Rákóczi neve, de róla csak annyit tudunk meg, hogy vezetésével 1703-ban zendülés kezdődött. Érdekes a megfogalmazás, fontos szerepe van egy-egy szónak, vagy a megfogalmazás egyéb módjának és a sorrendiségnek. Jellemző pl. hogy 1706-nál az alábbi mondat: „Gen. Rabatta Szent Gotthárdnál a kurucoktól véletlenül megüttetik, tábori eszközeit elhagyván", egyes kalendáriumokban csak a megüttetik szóig tart. 25 A nép, elsősorban parasztságunk történelmi tudatának alakulása, ül. alakítása szempontjából nagyon fontosak e krónikák, érdemes volna őket részletesen feldolgozni. A magyar nyelvű kalendáriumok közül az általunk látottakban krónika az alábbiakban szerepel: Komáromban 1705 — 1722 között, Lőcsén 1742-ig, Győrött és Kolozsvárott a század végéig (az utóbbinak 1793-ra szóló kiadása csak az 1792. évi eseményeket írja le). Spaisernek Pozsonyban lőcsei formátumra nyomtatott kalendáriumaiban 1730—1754 között csak néha hiányzik, Kassán a 60-as években mindig van, előtte és később néha teljesen elmarad. A század végén induló naptársorok általában csak az első (néhány) évre nyomtatottban hozzák a teljes magyar krónikát, aztán már csak az elmúlt év magyar történetét. A krónika helyét gazdasági, ill. szórakoztató és nevelő olvasmányokkal töltik ki. így pl. Nagyszebenben, majd Nagyszebenben és Kolozsvárott nyomtatott kalendáriumában Hochmeister, és Pesten nyomtatott kalendáriumában Patzkó. Mindkettő 1790ben jelent meg először. Kassán Ellingernél 1796-ban még hosszan, 1797-ben már csak röviden szerepel e rovat. Később (és 1795-ben) pedig hiányzik. Royer Eleve meglátó magyar jövendő womfó-jában (1745, 1746) a krónika eltér a szokásostól. Három részre tagolódik: 1. Pannónia 375-ig. 2. Magyar történelem 1000-ig. 3. Magyar történelem 1000 után. Landerer a Royernyomda megszerzése után a jogfolytonosságra hivatkozva hasonló formátumban (hosszúkás 12°) nyomtatott. Az 1753-ra szóló Ó és új magyar jövendő mondó elöljáró beszéde szerint kalendáriuma új dolgokat hoz „édes hazánk dolgai s változásai felett is, amelyek másféle kalendáriumokban, krónika formában, a bevett szokás szerént minden esztendőnként untig és csömörlésig elől adatnak". A váci kalendáriumok közül az 1784. éviben van krónika, az 1797. éviben azonban a „Híradás a váci kalendáriumról" című, olvasóhoz intézett sorokban a kalendarista már új szellemben szól a kalendárium lényegéről: „Nincs tudtomra egy könyv is, mely oly gyakran forogna a szántó-vető gazdák kezekben, mint a kalendáriom, minden kétség kívül legjobb eszköz őket a természet históriája tudásában elősegélleni; mivel pedig egy ilyetin módon elkészült országszerte való petákos kalendáriom olvasgatása által sok hasznos, sőt szükséges dolgokat jegyezgettem fel, ezekkel töltvén a 25. Megfontolandó, hogy e mondatok gyakran még a szemtanúkat emlékeztették, vagy legalábbis olyanokat, akik az eseményeket nemcsak a krónikákból, hanem szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből is ismerhették. 484
