AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

százhúsz esztendős tevékenysége alatt Johann idejében rendelkezett a legnagyobb és legszebb, legkorszerűbb betűkészlettel. Éles ellentét volt tehát a tipográfia 18. századi teljesítményének rohamos hanyatlása és a nyomda technikai fejlettsége, színvonala között. Ennek bizonyítására vizsgáljuk meg a Brewer-műhely 18. században használt betűállományát! A beszerzések, éppúgy, mint az 1680-as, 1690-es években, folyamatosak voltak; már 1700-ban felfedezhetünk egy új típust a lőcsei nyomtatványokon (70 F): lehetséges, hogy ezt, s a néhány következő évit még Samuel rendelte meg. 1701-ben találkozunk először a 71 K-val, 1702-ben a 76 Kval, 78 F-ral, 1703-ban a 75 A-val, 72 F-ral, 77 Héberrel, 1704-ben a 81 Kval, 79 A-val, 1706-ban a 96 F-ral, 1708-ban a 82 K-val, 86 A-val. Az új század első évtizedének végén tehát a Brewer-nyomda már 42 betűtípussal rendelkezett. (Ebben az évtizedben selejtezték ki a 33 A, 10 F, 46 A, 56 F, 59 F, 34a F betűtípusokat is.) Az új „szerzemények" kétharmada kisméretű szövegbetű a 85 mm húszsormérettől a 62 mm húszsorméretig: mindegyik nagyon szép, éles metszésű, jól olvasható típus. A latin betűknél ekkor tűnt fel először a kétpontos ö, ü betű. 1703-ban nyomtatott a lőcsei műhely először héber betűvel: nem összefüggő szöveget, hanem a héber betűket a 119. zsoltár egyes verseinek élén.

65 A típus erre a célra készülhetett, mert más műben (mai ismereteink szerint) nem fordult elő. 1708—1718 között nem tudunk újabb beszerzésről: bár éppen az 1710es évek kevés fennmaradt lőcsei nyomtatványa megtéveszthet minket: lehet, hogy az 1718-ban felbukkant új betűtípus már évekkel azelőtt a nyomda birtokában volt. Ugyanezt mondhatjuk az 1720-as évek beszerzéseire is; csak a 18. század első évtizedéről lehet megbízható képünk, hiszen abból az időből viszonylag sok lőcsei nyomtatvány maradt fenn. Az 1718—1729 között vásárolt új típusok (1718: 85 A, 1722: 92 A, 93 A, 1724: 91 K, 89 K, 90 K, 1725: 87 F, 1726: 88 F, 1729: 94 F, 95 F) fele kiemelő fraktúr és kurzív, másik fele nagyobb méretű antikva és kurzív szövegtípus volt. A kiemelő fraktúrkészlet ebben az időben vált éppen olyan gazdaggá, mint a kiemelő antik vakészlet, sőt a fraktúr még dekoratívabb is volt. Az 1720-as évek végére a lőcsei nyomda betűkészlete a következőképpen alakult: magyar és latin nyelvű könyvek nyomtatásához 18 antikva és 12 kurzív betűtípussal rendelkezett, német és szlovák könyvek nyomtatásához 15 fraktúr és 4 svabachi típussal, megvolt továbbá a két régi görög és egy új héber betűtípusa. Az 1730-as években, amikor már Lőcsén évente alig egy-két nyomtatvány jelent meg, rendelkezett a lőcsei tipográfia egész működése során a legnagyobb készlettel, egyidejűleg 52 betűtípussal. Az új beszerzések forrását nem ismerjük, de két adat is némi támpontot nyújt a kérdésre vonatkozóan. Az egyik Johann Brewer és egy Köblin nevű betűmetsző kapcsolatát tükrözi. Johann Brewer 1711 áprilisában követelése kielégítése végett a lőcsei hagyatékosztó hivatalhoz fordult. Adósa, Johann Jakob Philipp Köblin

66 még 1709-ben elhunyt, s gyermekei azóta nem tud65. 1703 Szabó I. 1676. 251-267. p., továbbá az 1704-es zsoltárkiadásban is: I. 1696. 66. Köblin neve nem ismert, de a család egy másik tagját, Balthasar Köblint számon tartja a német szakirodalom: mint konstanzi betűmetsző 1665-ben egy fraktúr betűtípust és metszett hangjegyeket ajánlott fel a Frankfurt am Main-i Luther betűöntödének. 382