AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

ták rendezni a tartozást. A veszélyes, járványos idők miatt azonban Johann Brewer a fizetési határidő további halasztásába nem egyezett bele. Az örökösök a tartozást készpénzben nem, csak természetben, az elhunyt által hátrahagyott matricákkal tudták törleszteni. Nem tudjuk, hogy Köblin mióta élt Lőcsén: annyi bizonyos, hogy 1706-ban elkezdett Johann Brewer számára egy ciceró antikva típust készíteni, s 95 Ft előleget el is fogadott a megrendelőtől. Halála megakadályozta a megrendelés teljesítésében; mivel a ciceró antikva típus igen hiányos volt, annak átadásával nem lehetett rendezni az adósságot. Az ügy a következőképpen oldódott meg: az örökösök átadták Johann Brewernek hét különféle típus matricáit és a hiányos ciceró antikva patricát: együttes értékük 290 Ft volt. Ebből levonták a kapott előleg összegét: a fennmaradt 195 Ft-ot Brewer kifizette az örökösöknek, s így a betűanyag az ő tulajdonába ment át.

67 A betűkért olyan árat számoltak, amennyiért azt Bécsben meg lehetett vásárolni: a ciceró antikva patricáért 90 Ft-ot (egy teljesen kész betűfajta patricái ezek szerint kb. 110— 120 Ft-ba kerülhettek), a többi hét betű (tercia kurzív, tercia antikva, paragon fraktúr, garmond antikva, garmond kurzív, petit antikva, petit kurzív) matricáiért egyenként 25 Ft-ot, de Johann Brewer többet ajánlott fel: nem 175, hanem 200 Ft-ot. Mi lett a matricák sorsa, nem tudjuk. Valószínű, hogy Johann Brewer túladott rajtuk, ugyanis az ebből kiöntött betűk nem találhatók a következő néhány év vagy évtized nyomtatványain. Az azonban elképzelhető, hogy az 1706 előtti új beszerzések Köblintől eredtek. A másik adat, amelyből a lőcsei új típusok forrására következtethetünk, a már említett Cellarius-szótár, amelyet Johann Brewer kiadásában 1735ben nyomtattak Lipcsében. Brewer ezt megelőzően már kapcsolatban lehetett lipcsei nyomdákkal, kiadókkal. Az 1710-es évek végén, az 1720-as években a lőcsei nyomtatványokon felbukkant új típusok a kor legjobb színvonalán álló, korszerű, szép betűtípusok, mindenképpen külföldi eredetűek lehetnek. Közülük hat típust felismerhetünk a lipcsei Ehrhard-fóle betűöntöde 1743-ból származó betűmintalapján.

68 A Brewer-nyomda példáján keresztül megvizsgálhatjuk, meddig használta egy korabeli tipográfia betűtípusait. Feltétlenül külön kell választanunk ebből a szempontból a szöveg- és a kiemelő típusokat. A szövegtípusok jelentős része átlag negyven-ötvenegynéhány évig volt használatban. Közülük leghamarabb általában a kisméretű antikva típusok öregedtek el (negyven év után), hiszen ezekből szedték a leggyakrabban a latin és magyar nyelvű műveket. A kurzívok „élettartama" valamivel hosszabb volt, ugyanígy a fraktúr típusoké is, mert kevesebb német, szlovák nyelvű könyv került ki a lőcsei sajtó alól, mint magyar és latin nyelvű. Leghosszabb ideig L. Die deutsche Schrißgiesserei. Ed. Oscar Jolles. Berlin 1923. 220. p. — F. Bauer

: Chronik der Schrißgiessereien in Deutschland.

.. Offenbach a. M. 1928. 104. p. Haiman György szíves közlése. 67. OAL XXI. 54. Hagyatéki leltárak 1691-1712. 558-562. p. 68. A 62. jegyzetben már említett lipcsei könyv másik melléklete alapján: „Abdruck oder Verzeichnis derjenigen űeutschen Schriften, welche in der Ehrhartischen Schriftgiesserey allhier befindlich sind." 16 számozatlan lap. 383