AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

a Lőcsére hívott betűöntő mester végezte: a betűöntő mester személyében az előző közleményben említett Konrád Kramer krakkói polgárt gyanítjuk, segéderőjében pedig az akkor húsz év körüli ifjú legényt, Johann Brexelt. A matricákat a betűöntő hozhatta magával, de a lőcsei nyomdász tulajdonába kerültek. A nyomdai betűanyag felújításának eredménye már 1633-ban megmutatkozott: 1633-as nyomtatványokon találkozunk először hét új típussal (6* A, 14 A, 19 K, 20 A, 23 F, 26 K, 28 K), 1634-ben további öttel (21 A, 22 F, 24 F, 25 F, 27 F). Úgy tűnik, először az antikva és kurzív betűk lettek kiöntve, utána a fraktúr betűtípusok, s a munka legalább másfél, legfeljebb két évig tartott. (1632 őszétől 1634 tavaszáig vagy legkésőbb őszéig.) Ennek a 12 új típusnak (valamennyi szövegtípus) az együttes súlya tette ki a 15 mázsát (a cifrák, vakanyag kis mennyiségétől eltekintve), egy szövegtípus tehát átlag 1 mázsa 30 font súlyú lehetett. Az új betűtípusok felbukkanását időben megelőzte 16 új cifra feltűnése: ezeket Lorenz Brewer vagy készen vásárolta, vagy a betűöntő mester ezzel kezdte munkáját. A lőcsei új betűkészlet egy része egyezik a gyulafehérvári nyomda szintén újonnan beszerzett betűivel.

57 Megegyezik a 14 A, 21 A, 19 K, 28 K, és a későbben (1638-ban) felbukkant 30 K. Ezek a típusok 1634-es, 1635-ös, ill. 1636-os gyulafehérvári nyomtatványokon fordultak elő először; a 14 A első gyulafehérvári előfordulásánál még hónapot is pontosan tudunk: 1634. június. Ecsedy Judit feltételezése szerint az azonosságot a közös, valószínűleg krakkói beszerzési forrás magyarázza. Ugyancsak azonosságok fedezhetők fel az 1630-as évek közepén már szervezett, de ténylegesen csak 1650ben működni kezdő sárospataki nyomda készletével. Hat gyulafehérvári antikva és kurzív típus, valamint a görög és héber típus megegyezik a sárospatakiakkal; a lőcsei és sárospataki típusok között kisebb az egyezés: négy típus (6* A, 14 A, 21 A, 26 K), valamint két típus más húszsorméretre kiöntve (19 K, 30 K: Sárospatakon mindkettő 98 mm húszsorméretű, Lőcsén 84, ill. 122 mm).

58 A fennmaradt iratok alapján tudjuk, hogy Sárospatakon a betűtípusok kiöntése 1639. augusztus—1640. április között történt. (Korábban csak kis mennyiségű héber és görög betű, valamint 4 mázsa 34 font készen vásárolt betű volt Sárospatakon.) A betűöntő mester Boroszlóból vagy Danckából jött, s először Gyulafehérvárott dolgozott, majd onnan vitte a matricákat lepecsételt skatulyákban Sárospatakra. 1640 áprilisában halt meg pestisjárványban : szerszámait a fejedelemre hagyta.

59 A sárospataki—gyulafehérvári azonosságok oka tehát nyilvánvaló: mind a gyulafehérvári fejedelmi nyomdáról, mind a pataki tipográfia létesítéséről I. Rákóczi György gondoskodott, több helyen is felhasználva az értékes matricákat. Takács Béla feltételezése szerint 1633-ban „Sárospatak mintegy gyűjtőhelye, pontosabban átrakó állomása volt a Lőcséről Gyulafehérvárra szállí57. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623—1636). = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1974—75. Bp. 1978. A gyulafehérvári nyomda készletének felújításáról: 360 — 362. p. Az új típusok leírását 1. 413—414. p. A lőcsei—gyulafehérvári azonosságokra már e tanulmány is felhívta a figyelmet: 1. 362. p. 58. Uo. 362. p. 59. Takács i. m. 13. p. 378