AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.
tandó betűanyagnak". A görög és héber betűket lőcsei betűöntő mester készítette, aki 1633 szeptemberében ment Patakon keresztül Gyulafehérvárra. Takács szerint a betűöntő azért volt lőcsei, mert Duchon Menyhárt kereskedő, aki ebben az ügyben közvetített, Lőcsén lakott. 60 Ezt azonban nem érezzük döntő érvnek: éppoly jogosan feltételezhetünk lőcsei közvetítést is pl. Krakkó és Sárospatak között. Véleményünket alátámasztja az a tény, hogy a lőcsei Brewer-nyomda számára ebben az időben görög és héber típusok nem készültek. A lőcsei—gyulafehérvári azonosságok magyarázata csak egy lehet: a lőcsei és a gyulafehérvári matricákat egy személynek kellett készítenie. A betűöntő lehetett azonos a matricák készítőjével, de lehetett más személy is, aki a készen vásárolt matricákat kiöntötte: nincs elég adatunk ennek eldöntésére. Az 1633 körüli nagy felújítás után a lőcsei nyomda készlete csak kismértékben gyarapodott kiemelő típusokkal és cifrákkal: 1637 — 29 A és tíz új cifra, 1639 — 32 K, 1640 — 33 A, 1641 - 31 F, 1644 — 34 A, 34a F és 35 G; egyetlen szövegtípusgyarapodás a 30 K 1638-ban. Az 1638-as új szövegtípus, esetleg az 1639—1640-es évben felbukkanó 32 K és 33 A lehet az utolsó, 1638-as könyvbeszerző út olyan behozatala, amelyet a harmincadjegyzék kis mennyisége miatt külön nem jelzett. A többi típust megbízott kereskedő is beszerezhette a nyomdász részére, mert Lorenz Brewer neve alatt nem találjuk, Johann Brexel pedig csak 1650-től szerepelt a harmincadjegyzéken. A 35 G típus valószínűleg helyi munka eredménye: a 20 A egyes kiöntött betűit vésték át a megfelelő görög betűre. Ugyancsak kevés betűt tartalmaz a 29 A, a 31 F és a 34 A, ezekről szintén elképzelhető, hogy helyben készítették, ill. metszették fába. A felújítást és a kisebb bővítést követően a lőcsei nyomdának a következő betűkészlete volt: 12 antikva, 5 kurzív, 8 fraktúr, 4 svabachi és 2 görög típus, összesen 31 betűtípus. A nyomda már két fokozatban rendelkezett négyféle típussal (122, 96 mm), két fokozatban háromféle betűtípussal (85, 69 mm), négy különböző méretben tehát jól lehetett nyomtatni antikva, kurzív és fraktúr szöveget. Az antikva, kurzív és fraktúr típusoknak egyaránt volt díszes, címlapon vagy iniciáléként sokszor használt betűtípusa: a 33 A, 32 K, 34a F. Ebben az időben jelentek meg Lőcsén a svabachi szövegtípusok mellett a kecsesebb, kisebb helyet elfoglaló fraktúr szövegtípusok. Fraktúrral ezután általában német nyelvű szöveget szedtek, svabachival viszont szlovák nyelvűt. Az 1630-as években még szép, éles metszésű antikta-kurzív típusok a gyakori használat következtében már az 1650-es években kezdtek elhasználódni: a típusok kopottsága az 1660-as években már szembetűnővé vált. Úgy látszik azonban, hogy a kor ízlése nem talált kivetnivalót ebben, hiszen a legtöbb magyarországi nyomda betűkészlete hasonló volt, Lorenz Brewer így öregkorában már nem újította fel még egyszer a tipográfia felszerelését. Halála után ez a feladat fiára várt. Samuel az örökség átvétele után tanulmányaival, majd családalapítással volt elfoglalva, így majdnem egy évtized elteltével látott hozzá a tipográfia felújításához. 60. Uo. 10. p. 379
