AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

országi tipográfiája a Heltai-család tulajdonában levő kolozsvári műhely: 1550—1600 közötti termelése összesen (egy példányra számolva) 2641 ív volt. A lőcsei Brewer-nyomda az alapítása utáni 35. esztendőben már elérte ezt a teljesítményt, azonos időszak, 51 év alatt pedig 3730 ívet. Azonos időszakot tekintve tehát a növekedés 41%-os volt. A valóságban azonban jóval nagyobb lehetett ennél a könyvméretek kisebbedése és a példányszámok feltételezhető növekedése miatt. 17. századi tipográfiáink termelésének ilyen összegzése még nem készült el, ezért csak két kiválasztott évtizedben néhány nyomdával vetjük össze a lőcsei nyomda teljesítményét. Az egyik választott időszak a Brewernyomda kedvező periódusa, az 1640-es évek. Lőcsén ekkor 120 művet nyomtattak 942,00 ív terjedelemben. Nagyváradon a Szenei Kertész Ábrahám vezette nyomda termelése 52 mű volt 1009,35 ív terjedelemben. A jóhírű bártfai tipográfia termelése 26 mű volt (327,05 ív), a közel száz éve fennálló debreceni nyomdáé pedig mindössze 8 mű 109,36 ív terjedelemben.

5 Ebben az időszakban tehát a váradi műhely teljesített a legtöbbet, utána következett, nem sokkal lemaradva, a lőcsei nyomda. Az egyes tipográfiák teljesítményei között igen nagy különbségek voltak, pedig az éves ingadozások nem befolyásolták az értékelést. A másik választott időszakban, az 1690-es években a Brewer-nyomda termelése 138 mű volt 1116,51 ív terjedelemben. Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdája tíz év alatt (nem 1691-től, hanem 1693-tól haláláig, 1702-ig) 92 művet adott ki 903,225 ív terjedelemben.

6 A protestáns nyomdászatban ez a két műhely játszott ekkor vezető szerepet, a többi protestáns nyomda teljesítménye jóval kisebb volt. Magyarország vezető tipográfiája, a jezsuiták nagyszombati műhelye viszont az említett évtizedben több mint háromszor annyit nyomtatott: 257 művet 3411,95 ív terjedelemben. Valószínű, hogy az 1690-es években az összes magyarországi protestáns műhely termelése nem érte el a nagyszombati nyomdáét, ami már az ellenreformáció győzelmét mutatja. A lőcsei nyomda 18. századi termelését a többi magyarországi nyomdával összevetni szükségtelen, hiszen nyilvánvaló, hogy a legtöbb tipográfia megelőzné a hanyatló lőcseit. Szemléletes képet ad erről az 1712—1800 közötti könyvtermelésről készült összesítés. Ha csak az 1750-ig megjelent nyomtatványok száma szerint rangsoroljuk a nyomdahelyeket, Lőcse a 9. helyre szorul vissza Nagyszombat, Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Buda, Debrecen, Győr, Brassó nyomdái mögött!

7 A 17. században azonban (az eddigi néhány adat alapján is megállapítható) a Brewer-nyomda a magyarországi nyomdászat élvonalában volt. Nemcsak a nyomtatott művek száma, hanem összterjedelme alapján is. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a 5. Az összesítést a Régi Magyarországi Nyomtatványok szerkesztőségének a legújabb adatokkal kiegészített Szabó Károly-bibliográfiája alapján végeztem. 6. Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. Bp. 1972. Az összesítést a Soltész Zoltánná által készített bibliográfia alapján végeztem, amely a kötet 300—315. lapján található. 7. Markos Béla: Az 1712 és 1800 közötti magyar könyvtermelés adatai. = MKsz 1971. 3. p. 352