AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Bánáti Istvánné: Az Országos Széchényi Könyvtár olvasói betűrendes könyvkatalógusa

A sokévi javítási, átszerkesztési munka azonban nem látszik hiábavalónak, az olvasó — ha minimális türelemmel rendelkezik — átlátja a katalógus szerkezeti megoldásait és tudja is használni. Az olvasói betűrendes katalógus szerkesztési szabályzatának elkészítése időszerűvé vált, mivel eddig csupán egy igen rövid, a részletekre nem kitérő szabályzat létezett (több mint 10 éve készült) és csak a legszükségesebb teendőket vázolta. Ehhez a régi alapszabályzathoz az évek során ún. részszabályzatok készültek, de átfogó, teljes szabályzattá nem válhattak. Ezért volt szükség egy új, bővebb szerkesztési szabályzat létrehozására az olvasói katalógus számára. 4. Az olvasói betűrendes katalógus kiegészítő nyilvántartásai Müncheni betűrendes katalógus Az ún. müncheni katalógus az olvasói betűrendes katalógus elődkatalógusa. Mint a neve is mutatja, a müncheni Hof- und Staatsbibliothek szakrendszerét vette át a katalógus. A katalógus a grammatikai rendszó (első alany esetben álló főnév) pl. Kräftiges Krankenbuch és szerzők szerint tartja nyilván az anyagot betűrendben. Ha két vagy több műnek ugyanaz a rendszava, akkor további aláhúzások irányítják a keresőket. Utalások is találhatók az egyik rendszóról a másikra, a közreműködőkről a szerzőkre, gyűjteményeknél az egyes szerzők neveiről, a sorozat tagjaként megjelent műről a sorozat címére. Egybekötött műveknél (az ún. kolligátumoknál) minden további hozzákötött mű leírása utal az első helyen bekötött mű rendszavára. A müncheni katalógus átdolgozása a legnagyobb problémák egyike, mert csak a könyvek kézbevételével, rekatalogizálással oldható színvonalasan meg: — az anyag javarészt régi, latin és német nyelvű, — a címek hosszúak és értelmes lerövidítésük nemcsak nyelvismeretet, hanem komoly könyvtári szaktudást is igényel, — helyes szerzői névalak megállapítása, — a testületi szerzőség megállapítása, — és végül átszerkesztés a nem mechanikus elvre épülő besorolás miatt. A müncheni katalógus mindenkori használói őszinte megbecsüléssel nyilatkoztak erről a könyvtártörténeti érdekessógű katalógusról, mely generációk kiváló tudósait igazította el kutatómunkájuk során — állapítja meg Haraszthy Gyula tervtanulmányában. E katalógus tehát tulajdonképpen könyvtártörténeti „műemlék", s akkor is meg kell őrizni, ha évtizedek múlva befejeződik a teljes rekatalogizálás. 219