AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

nyomtatványok ,,Corpus"-ában a nyomtatványból vett további adatokat is közölni, amelyek segítségével tehát a kiadásra pontos azonosítás elvégezhető. Az ehhez az azonosításhoz leírandó adatok csoportjait, továbbá ezek rögzítésének szempontjait véglegesen természetesen csak sokoldalú vizsgálat alapján lehet kialakítani. Meglehetősen nagy az eltérés a legszigorúbb mércével kijelölt és ennek alapján elengedhetetlennek minősített, valamint a nyomtatvány tartalmáról és kiállításáról részletesen beszámoló ismeretközlés között. Nehéz, de talán mégsem lehetetlen a minimaiizmus és a maximaiizmus között a helyes arányt megtalálni. Kétségtelen, hogy minden hasznosítható adat fel nem tüntetése nyilvánvaló veszteséget jelent, ugyanakkor valamennyi munkamozzanat, legyen az akár a legapróbb is, több százezer leírás esetén óriási feladattá nőhet. Vigyázni kell, hogy az igények lehetőleg az elvégzésre reálisan rendelkezésre álló erőkhöz igazodjanak, és hogy a leírások szempontjai a munka megkezdését követően már ne változzanak. Hogy ne csupán általánosságokban kerüljenek megjelölésre a problémák és azok megoldásának lehetőségei, a következőkben — a végleges állásfoglalás igénye nélkül — a valóban minimális igény mellett a számításba vehető néhány további adatcsoportról is szó fog még esni. A gyakorlatban messze legsűrűbben előforduló igény az, hogy a régi nyomtatványok egy-egy példányát kell összevetni a bibliográfiai leírással: vajon azonos-e az azzal, vagy eltérő. A GW ezt a feladatot az erre a célra pontosan kijelölt szövegrészek legnagyobb hűséggel (sorvég jelölés, abbreviatúra, ligatúra stb.) új szedésben visszaadott közlésével igyekszik ellátni. Nem tűnik szükségesnek annak élénk ecsetelése, hogy milyen nagy munkát jelent az eredeti ősnyomtatványról az ilyen leírást elkészíteni, arról nyomdai kéziratot előállítani, ennek alapján a szöveget kiszedni, majd végül korrigálni. Mennyi sok munka és mennyi sok hibalehetőség! De legyünk optimisták, tehát tegyük fel, hogy a publikált leírás tökéletesen visszaadja az eredeti szöveget, amire különben a GW leírásai általában jellemzőek. Sajnos még ebben az esetben sem lehet megfelelően tükröztetni a betűhűen és sorrólsorra pontos utánszedések közötti minimális változtatásokat, vagy pl. a könyvdíszekben észlelhető eltéréseket. A mai technika mellett viszont nem jelent gondot pl. a címlap reprodukciójának közlése. Ez mindennél biztonságosabb alapot nyújt az összevetéshez, ráadásul minimális munkaráfordítással. A különben rendkívül prolematikus egyleveles nyomtatványok (űrlapok, többször utánnyomott rendeletek stb.) esetében a teljes terjedelemben történt reprodukálás az összes azonosítási gondot egyetlen csapással megoldja. További részek hasonmásban történő közlése fokozhatná a kiadás esetleges változatait (címlapváltozat stb.) egymástól történő megkülönböztetésének, ill. azonosításának lehetőségét. Gondolni lehet itt (ha van) a kolofonra, továbbá egy (esetleg több) a nyomtatványon belül előzetes szabályzatban pontosan kijelölt helyre (pl. a második füzet első sorára, mint a GW-ben). Természetesen az említett reprodukciók ideális esetben az eredetivel pontosan azonos méretűek. Ez azonban a leírások áttekinthetőségét és általában a publikálást nehezítené. A régi magyarországi nyomtatványok bibliográfiájának első, 1971-ben megjelent kötetében valamennyi címlapot, 139