AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

Világkatalógus (Corpus) A 16. századi nyomtatványok adatainak tisztázása gyűjteményenként azt a nyersanyagot jelenti, amelynek felhasználásával elkészíthető az ezek összefoglalását jelentő világkatalógus: „Corpus librorum XVI. saeculi impressorum". Ha azonban ehhez meg akarnák várni azt, hogy az első, kikeresési munkafázis minden, vagy legalább is majdnem minden gyűjteményben szerte a világon megtörténjék, majd az így összegyűlt adatokat csak ezt követően kezdenék rendszerezett formában (pl. a GW esetében szerzői betűrendben) közreadni, úgy egy ilyen kiadvány valóra váltása a bizonytalan és igen távoli jövőbe tolódnék. Ráadásul a már elvégzett feltáró és regisztráló munka eredménye a publikálás megkezdéséig nem válhat mindenki számára, könnyen hozzáférhető közkinccsé. A mintegy félmillió különböző 16. századi nyomtatvány hagyományos módon történő leírása és közreadása riasztóan nagy, szinte emberfeletti feladatnak tűnik. A megoldást tehát olyan új, rugalmas, állandóan bővíthető rendszerben kell keresni, amely igénybe veszi egyfelől a modern technika által nyújtott lehetőségeket (számítógép, reprográfia), másrészt jól átgondolt, nemzetközi munkamegosztásra támaszkodik. Lényege: a 16. századi nyomtatványokat egyenként egységesen és pontosan rögzített formában kell leírni, majd ennek összes lényeges adatát egyidejűleg számítógép által rendezett és nyilvántartott mutatókkal kell áttekinthetővé tenni. Ez az egyetlen mondatba sűrített megoldási javaslat természetesen részletesebb kifejtést igényel, amire az alábbiakban kerül sor. A 16. századi nyomtatványok világkatalógusa tehát — a fentieknek megfelelően — két főrészből állna: a leírásból és a mutatókból. Leírás A leírás két alapvető igénynek kell, hogy eleget tegyen: az egyik a régi nyomtatvány tartalmának lényegi közlése, a másik a kiadvány olyan pontos tükröztetése, hogy ugyanannak a szövegnek bibliográfiailag eltérő kiadásai egymástól megkülönböztethetőek legyenek. Az első szempont kielégítésére általában a szerző neve, ill. a rendszó, a cím, továbbá a megjelenés helye, éve és a megjelentető neve elegendő. Mindez pedig nem más, mint a modern könyvek címfelvételénél megkívánt adatok felsorakoztatása. A leíráshoz az adatokat érdemes magából az eredeti nyomtatványból venni, még pedig az ott található formában. Ez a megoldás teszi a lehető legegyszerűbbé ezt a munkafázist. A nevek és a címek szükségszerű egységesítését a mutatókban (bővebbet 1. majd ott) utólag és akár fokozatosan is el lehet végezni, ami egyben gazdaságosabb megoldás is, mint a névformák egyenként történő megállapítása. A modern könyvek esetében a fenti adatok általában elegendőek egyben a kiadásra pontos azonosításhoz is. Nem így azonban a régi nyomtatványoknál, ahol ugyanis sok esetben minden külön jelzés nélkül újra szedték a szöveget, és az így keletkezett, bibliográfiailag eltérő kiadások között a címfelvétel szokásos adatai számtalan esetben nem nyújtanak megfelelő eligazítást a biztonságos megkülönböztetéshez. Ezért szükséges a 16. századi 138