AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

viszonyok esetén (pl. kötet formájában, ahol a megjelenés éve külön hasábban szerepel) a munka még ennél is gyorsabban mehet. A fenti, megítélésem szerint eme igazán véges terjedelmű munka elvégzése során nem csupán a 16. századi évszámos nyomtatványoknak a visszakeresésre alkalmas adatait (jelzet, szerző, cím, hely és év) lehet kikeresni és rögzíteni, hanem ezzel párhuzamosan kiírhatók a katalógusban évszám nélkül szereplő olyan kiadványok is, amelyek szerzőjük, címük vagy tárgyuk alapján egyáltalában 16. századiak is lehetnek. Ez utóbbiak aránya — igen hozzávetőleges becslés alapján — az évszámos 16. századi kiadványoknak mintegy tíz százaléka. Az így kikeresett, évszám nélküli kiadványokat azután mindenképpen kézbe kell venni, hiszen csakis gyakorlott szem tudja eldönteni, hogy a további, részletes vizsgalat során egyáltalában számításba vezető-e a nyomtatvány 16. századi megjelenése. Nem lehet említés nélkül hagyni, hogy a gyűjteményekben akadnak — sajnos nem is nagyon ritkán — eddig még át nem tekintett állagok: katalogizálatlan állományrészek, csak az első címlap alapján feltárt gyűjtőkötetek, meghatározatlan töredékek stb. Természetesen mindezek vagy előzetes feldolgozást, vagy utólagos meghatározási kísérletet igényelnek. Múzeumok és levéltárak esetében a 16. százdi nyomtatványok kikeresésénél a helyzet a fentiektől lényegesen eltérő is lehet, hiszen az ilyen intézményeknek nyilvántartásai többségében teljesen más jellegű, mint a könyvtáraké. Lehetséges, hogy segítségükkel egészen könnyen (pl. időrendbe rakott múzeumi gyűjtemény), vagy sokkal nehezebben (pl. jelentős terjedelmű levéltári állag közé sodródott, többnyire kisterjedelmű nyomtatványok) végezhető el a feladat. Azonban a 16. századi nyomtatványok többségét mégis csak könyvtárakban őrzik, ahol is azok kikeresésére a fentiekben közölt számszerűségek általában jellemzőek. Az erre fordítandó munkamennyiség pedig — megítélésem szerint — jóval alacsonyabb, amint ezt az általános hiedelem tartja. Ahol ez korábban még nem történt volna meg, ott a 16. századi nyomtatványok kikeresését össze kell kapcsolni az ősnyomtatványokéval. Itt hívható fel a figyelem arra, hogy a korábban 15. századi kiadványnak tartottak közül azokat, amelyekről utólag a szakirodalom, vagy egyedi vizsgálódás nyomán megállapítást nyert, hogy 1500 után készült, a 16. századiak közé feltótlenül beiktatandók. A 16. századi nyomtatványok kikeresésének elkerülhetetlen, sokszor nehézkes és tegyük hozzá nem is túl változatos munkáját a fenti tájékoztató számok alapján a gyűjtemények többsége képes saját erejéből megoldani. Külön is figyelembe veendő, hogy nyilván a helyszínen ismerik legjobban az igénybe vehető segédleteket (katalógus, leltár stb.). Ahhoz azonban, hogy ez a feladat az ősnyomtatványokhoz hasonló módon a világnak legalább is egy-két ezer legjelentősebb gyűjteményében elvégzésre kerüljön, nemzetközi méretekben szükséges tudatosítani a kikeresésnek a fentiekben körvonalazott munkamozzanatainak fontosságát. 137