AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

18. század kiadványainak teljességre törekvő regisztrálása azonban a 15. századi feladatnak immár sokmilliós nagyságrendű sokszorosát jelenti. A reális megvalósítás végett az időkör szűkítése tehát elengedhetetlen. A nemzetközi gyakorlat mindinkább az évszázadok szerinti feltárás irányába mutat, ezért logikusnak tűnik, hogy az alábbiakban következő vizsgálódások a 16. századra korlátozódjanak. Olyan századra, amelynek kiadványai régiségben és ritkaságban az ősnyomtatványoktól ugyan elmaradnak, de tartalmukban azokénál összehasonlíthatatlanabbul izgalmasabbak és érdekesebbek. Gondoljunk csak arra, hogy a 16. századi kiadványok milyen sok új, fordulatokban és változásokban gazdag eszmének, ill. ezek összecsapásának emlékét hordozzák szövegükben. Míg az ősnyomtatványok regisztrálása tehát lényegében szinte már befejezettnek tekinthető, addig a következő, 16. század nyomdatermékei feletti áttekintés összehasonlíthatatlanabbul korlátozottabb. A gyűjteményeket és ezeken belül a régi nyomtatványokkal foglalkozó szakembereket ugyanis sokáig — érthető módon — a legrégibb korszak kiadványainak feltárása kötötte le. Párhuzamosan e feladatok elvégzésével azonban az utóbbi évtizedekben azután az érdeklődés lassan és fokozatosan ugyan, de egyre határozottabban a 16. század nyomdatermékei felé fordul. Míg azonban az ősnyomtatványok mennyisége még a legnagyobb gyűjteményekben is (az egész világon csupán két könyvtár létezik, amelyben több mint tízezret őriznek ezekből: a müncheni Bayerische Staatsbibliothek-ban és a londoni British Library-ban) számszerűleg viszonylag elfogadható kilátást nyújt a regisztrálásra, a 16. századról ugyanez már nem mondható el. Jóval számosabb helyen és sokkal több példánnyal kell számolni e korszak sokszorosan többféle nyomtatványaiból. A két első évszázad nyomtatványainak regisztrálásában mutatkozó jelentős eltérés okainak vizsgálása során meg kell állapítani, hogy a 16. századi nyomtatványok feltárása során távolról sem lehet olyan előmunkálatokra támaszkodni, mint amilyenek az előző korszak esetében a GW-nek rendelkezésére állnak. Ezért a korábbi, sokkal kisebb mennyiségű — bár kétségtelenül jóval nehezebb anyaggal, amint erről a fentiekben szó esett, már vagy két évszázadon keresztül többen is foglalkoztak, ráadásul nem is kevés eredménnyel. így a híres Hain-féle repertórium a GW első kötetét mintegy száz évvel megelőzve — tévedései és ismétlései ellenére is — már közel a felét leírta a ma ismert ősnyomtatványoknak. A további kiegészítések (Copinger, Reichling) pedig még újabb ezret meg ezret közöltek. A 16. századi nyomtatványok összefoglaló áttekintésére eddig — figyelmen kívül hagyva a már a bevezetőben említett több évszázados összeállításokat — csupán egyetlen kísérlet történt az Index Aureliensis elnevezésű kiadvány keretében. Azonban ez az 1962-ben elkezdett vállalkozás már eleve kizárt gyűjtési köréből több jelentős kategóriát (pl. az egyleveleseket, a nem latin betűseket). Az ilyen módon önmaga által korlátozott gyűjtőkörén belül is első nekifutásban a legjobban hozzáférhető, nagyobb gyűjteményeknek többnyire csak a szerzői nevek alá csoportosított anyagát igyekszik feltárni. Csupán az elvi célkitűzések között szerepel az, hogy a kiegészítések majd újabb sorozatban nyernek összefoglalást a teljesség igényével. Erre 133