AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Zircz Péter: A könyvtári szakfelügyelet

összegezés és javaslatok 1. A szakfelügyelet jogi — államtudományi — értelmezése irodalmunkban a legkevésbé sem egyöntetű. A különböző véleményekből a következők általánosíthatók: — a szakfelügyelet az ágazati irányítás része, — felügyeleti jellegű tevékenység, átmeneti kategória a felügyelet (speciális felügyelet) és az ellenőrzés között, legközelebb a speciális felügyelethez áll, de különbözik tőle, mert — célja „alárendeltségre való tekintet nélkül összhangot teremteni az azonos szakmai működést végző egységek között", — nem magasszintű jogszabály hozza létre (törvény) és — szervezete nem kevéssé centralizált. 2. A szakfelügyelet kategóriája a külföldi könyvtárügyi jogalkotásban jobbára ismeretlen. Ennek ellenére e jogalkotásban a felügyelet problematikája — különösen a tőkés államokban — az utóbbi időben mind nagyobb hangsúlyt kap, előtérbe azonban nem a konkrét ellenőrzési-vizsgálati módszerek kerülnek (ezek legfeljebb eszközül szolgálnak), hanem a finanszírozás útján való irányítás-felügyelet ker i'. 3. Az egységes — a könyvtári rendszer egészére kiterjedő — szakfelügyelet hazánkban megoldatlan. A legutóbbi szabályozást (1973) nem minősíthetjük sikeresnek (habár vannak tagadhatatlan részeredményei). Az azóta bekövetkezett fejlődés — nem utolsó sorban az 1976. évi 5. tvr., az „új könyvtári törvény" — új szabályozást indokolna. Az új szabályozás alapelvei és céljai: 1. Az „igazi" szabályozás elérését folyamatként kell felfognunk, amelynek végcélja — egy kellőképpen funkcionáló felügyeleti rendszer kialakítása — csak több lépcsőben (több szabályozással) érhető el. A jelenlegi helyzetben optimális megoldás nem biztosítható. 2. A könyvtárügy irányítása annál hatékonyabb lesz, minél inkább eltolódik a funkcionális jellegű irányító eszközök alkalmazása felé (távlatilag például: központi eszközök kiutalásának megtagadása — kizárás valamely alapból, átmenetileg vagy véglegesen. Ezt a végletesnek látszó megoldást a jelenlegi körülményekre alkalmazva elképzelhetőnek tartom az olyan szakfelügyeleti jelentést, amely az alapokból való részesedést meghatározott időre nem javasolja!). 3. Tisztázni kellene — már most, mert zavarokat fog okozni — az információs tevékenységet ellátó vegyes (információs és könyvtári) profilú intézmények szakfelügyeletének problémáit, az illetékesség kérdését, körét (már a hetvenes évek elején is csak a könyvtári tevékenységükről voltak hajlandók számot adni!). 4. Törekedni kellene a területi — megyei, regionális — könyvtárpolitika — további kibontakoztatására. Ez csak a megyei tanácsok mellett működtetett „ágazatközi" bizottságok útján képzelhető el, amelyek például szakfelügyeleti funkciót kaphatnának. 122