AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Zircz Péter: A könyvtári szakfelügyelet

mészetesen jogszabályok kiadásával, beszámoltatásokkal, egyéb — közvetett — felügyeleti-irányítási eszközökkel) gyakorolta. Miután a „harmadik tanácstörvény" — az 1971. évi 1. törvény a tanácsokról — jelentősen megnövelte a tanácsok és az intézmények önállóságát, szükségszerűen előtérbe került a tanácsi felügyeletű könyvtárak szakfelügyeletének új szabályozása. A meglehetősen hosszú — többéves — előkészítő munka (és minisztériumon belüli, illetőleg az MTTH-val vívott „csaták") után 1973-ban kiadásra került a művelődésügyi miniszter 156/1973. (M. K. 15.) MM számú utasítása a közművelődési könyvtárak és művelődési otthonok felügyeletéről. Mint a kommentárok kiemelték annak idején, az utasítás a tanácstörvény szellemének megfelelően készült, annak általános alapelveiből indul ki. Az utasítás érintetlenül hagyta a tanácsi általános felügyelet szervezetét (nem is változtathatta meg, hiszen „csupán" miniszteri szintű jogszabály, magasabb szintű jogszabály rendelkezéseit nem módosíthatta tehát). Ennek megfelelően az általános felügyeletet a tanácsi könyvtárak és művelődési otthonok felett — a művelődósügyi miniszter központi ágazati irányítása és ellenőrzése mellett (!) a megyei városi, városi és fővárosi kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak művelődésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervei, illetőleg a járási hivatalok látják el. Az általános felügyelők — ellenőrzik a működés törvényességét (kiterjesztett értelemben: a jogszabályokon kívül az irányelvek, állásfoglalások, szakszervezeti határozatok stb. érvényesülését), — a szakfelügyelők munkájára támaszkodva vizsgálják az intézmények működésének hatékonyságát, — hozzájárulnak az intézmények közötti együttműködés fejlesztéséhez, — tájékoztatják megállapításaikról a fenntartót és az általános felügyeletet működtető tanácsi szervet. Az utasítás figyelemre méltó — mondhatni: úttörő jelentőségű — vonása, hogy a tanácsi általános felügyelet hatályát, a SZOT-tal egyetértésben — kiterjesztette a szakszervezeti könyvtárakra. Ilyen módon a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak egysége — legalább az általános felügyelet szintjén — a felszabadulás óta először jogszabályi formában is megvalósult. (Nem jogszabályi szinten már korábban létrejött: MM—SZOT megállapodás szabályozta a könyvtárak módszertani együttműködését.) Az utasítás értelmében a szakfelügyelők feladata (ugyancsak mind a tanácsi, mind a szakszervezeti könyvtárakra vonatkoztatva), hogy — lényegében ugyanolyan céllal, mint az általános felügyelők — esetenként, de legalább 2—3 évenként valamennyi könyvtárban szakfelügyeleti vizsgálatokat végezzenek az állománygyarapítás, az olvasószolgálat és tájékoztatás munkaterületein. Továbbá — állandó jellegű megbízásként — vizsgálják a gyermekek és az ifjúság, a felnőtt lakosság és a parasztság könyvtári ellátásának és könyvtárhasználatának szervezését (egy-egy részterület szakfelügyeletével külön-külön szakfelügyelőt kell megbízni). A szakfelügyelők számának és működési körzetének kijelölésénél a könyvtár nagyságát, típusát, a megye tagoltságát és az utazási viszonyokat is mérlegelendőnek tartotta az utasítás, és megállapította, hogy a szakfelügyelet megszervezése 119