AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

városi privilégiummal megalakult kassai könyvkötő céh így írt erről a kassai tanácshoz felterjesztett kérvényében: ,,. . .eperjesi compactor uraimékkal miben legyen dolgunk, uraságtok előtt világossan constál; kik is nagy magok megindulásokból az lőcsei compactorokkal együtt magokat együvé adván, mentenek Bécsben kegyelmes urunkhoz eö felségéhez. Micsoda informatiot fognak eo felsige eliben terjeszteni, nem tudgyuk.. ." ,,... egyébéi bennünket nem vádolhatnak, hanem hogy contár mester embereknél tanultuk mesterségünket; kitt is mi nem tagadunk, mivel mig ez ideig sohol Magyarországban ezen compactor mesterségen való mester embereknek czéhek nem levén, ott kellett azoknál tanulnunk, jó lehet eperjesi uraimék dicsekedtenek az magok céhekkel, de az volt csak statútuma az királyi városoknak, az mely bennünket is, úgymint őket, illetett..." A kassai könyvkötők azért esedeztek a városi magisztrátushoz, hogy ha az udvar információt kér róluk, ne írjon a város a könyvkötőiről kedvezőtlen dolgot, hogy az eddigi privilégiumaik sértetlenül megmaradhassanak és a kassai könyvkötők tovább dolgozhassanak az „uraságok szárnyai alatt".

229 A Bécsben 1700. június 11-én kiállított céh-privilégium valóban eperjesi és lőcsei könyvkötők jogait biztosította, név szerint megemlítve Johann Jakob Rösch és Michael Köhler eperjesi, valamint Johann Georg Steinhübel és Johann Peter Grams lőcsei kompaktorokat.

230 De a 18. század első feléből még további lőcsei könyvkötőket is ismerünk: Andreas Kohlért, Johann Jenist és Johann Fischert.

231 A könyvkötő-céh és a lőcsei nyomdász közötti nagy ellentét forrása a kalendárium ügye volt. Az 1700-as privilégium ugyanis lehetővé tette a könyvkereskedő-kompaktorok számára, hogy külföldről (feltehetően Sziléziából) hozzanak be nagy mennyiségben naptárakat, s azt bekötve itthon árusítsák. Johann Brewer a könyvkötőcéhnek ezt a jogát a maga számára rendkívül hátrányosnak érezte, ezért a királyi privilégiummal szemben ellentmondással élt. A lőcsei tanács a királyi privilégiumot így 1701. júniusában a következő záradékkal együtt hirdette ki: ,,salvo jure alieno", más jogának épségben hagyásával.

232 Ezután az a helyzet alakult ki, hogy mind a könyvkötők, mind Johann Brewer szabadon árulhatták kalendáriumaikat, s ezt Johann még az említett 229. Kemény Lajos: Adatok Kassaváros XVII. századbeli nyomdászatához. = MKSzle 1980. 90-91. p. 230. Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattára. Céhlevelek X/l. Vö.: A Budapesti Magyar Kir. Egyetemi Könyvtár kéziratainak címjegyzéke. 1. rész. Bp. 1889. X/l. számon. A könyvkötők nevei a céhlevél első levelén olvashatók. 231. Andreas Köhler lőcsei könyvkötő nevét az esküvői anyakönyvből ismerjük: 1813. április 25-én kötött házasságot; (SOAL I. 180. Esk. akv. 1684-1774. 35. p.) valamint a tanácsülési jegyzőkönyvből Johann Georg Steinhübellel kapcsolatos vitás ügye miatt: OAL XXI. 20. Tan. jkv. 1713—1714. 63. p. 1713. augusztus 25-i bejegyzés. Johann Jenis kompaktor nevét az 1720. évi összeírás tüntette fel: vö. 212. sz. jegyzet 335. p. Csak 1/32 rész háza volt, tehát igen szegény ember lehetett. Johann Fischer zorndorfi származású (Pozsony vármegye) könyvkötő 24 éves korában, 1734. április 8-án kapott Lőcsén polgárjogot. OAL XXI. 38. Tan. jkv. 1734. 15. p. 1737 tavaszán meghalt. SOAL I. 183. Hal. akv. 1684-től. 129. p. 232. L. a 230. sz. jegyzetet (a céhlevél utolsó levelén) és OAL XXI. 11. Tan. jkv. 1693-1703. 711-712. p. 1701. június 10-i bejegyzés. 402