AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

városi tanácsülési jegyzőkönyv említette ismét nevét, tehát hosszabb időn keresztül volt a Brewer-nyomda alkalmazottja.

173 Lehetséges, hogy az 1663-as „Flammeum Nympheum. . ." című, Jakob Klösz bártfai szenátor esküvőjére írt lakodalmi versek többek között az ő nevét is megőrizték; a versszerzők között volt Kaspar Hain, a lőcsei gimnázium rektora, valamint a lőcsei gimnázium több tanára: elképzelhető, hogy Matthias Vitrarius ekkor a lőcsei gimnázium tanulója volt.

174 A lőcsei polgárjogot nem szerezte meg, háztulajdonos sem volt. Már Jan Caplovic a fent említett 1689-es nyomtatványt leírva feltette azt a kérdést, hogy a vers szerzője azonos lenne a 18. század elején Késmárkról ismert nyomdásszal? Nincs semmi adatunk, amellyel e feltételezést kétségbe vonhatnánk. Vitrarius személyét Lőcsén a 17. század végéig követhetjük nyomon. Késmárkon pedig 1705-ben kezdett működni Matthias Vitrarius sajtója. 1708-ig mindössze hat termékét ismerjük, utána a késmárki nyomda elhallgatott.

175 A lőcsei iratok 1711. áprilisában Vitrariust már elhunytként említették, valószínűleg az előző évi pestisjárvány ragadta magával.

178 Az 1680-as évek végén, az 1690-es évek első felében tanulhatta ki a mesterséget Samuel Brewer műhelyében a lőcsei származású Kaspar Polomsky.

177 Az 1690-es évek közepén indult vándorútra, amelynek során Nagyszebenbe is eljutott. Nagyszeben városa 1695. februárjában a saját kezelésében levő tipográfiát Kaspar Polomskyra bízta.

178 Ugy látszik, a jelölt nem volt megfelelő az önálló nyomdavezetésre, mert még abban az évben másnak adták át a tipográfiát. Polomsky ezután visszatért Lőcsére.

179 Újra Samuel alkalmazottja lett, majd munkaadója halála után az özvegyé, ill. Johann fiáé is. Ezért a továbbiakban ott ismertetjük életének befejező szakaszát. Sámuel Brewernek tehát összesen hat nyomdász-alkalmazottját ismerjük (kettőt még apja idejéből). Lorenz Brewer idejében nyolc legény 173. OAL XXI. 11. Tan. jkv. 1693-1703, 373-374. p. Erre már Repcak is utalt: i. ni. 80. p. 174. Caplovic 1113. 175. Késmárki nyomtatványok: 1705 Sztripszky I. 2211/417., Szabó II. 2229. 1706 Szabó II. 2247. 1707 Szabó II. 2284b., II. 2284c. 1708 Szabó II. 2330. Vitrariusról 1. Németh János: Memoria typographiarum inclyti Regni Hungáriáé. .. Pest 1818. 27, 94. p., Gulyás: A könyv sorsa. . . II. rész 197. p., Repcák i. m. 80. p. Itt jegyezzük meg, hogy a késmárki tipográfia felszerelése meglehetősen szegényes volt (12 betűtípus, nyolcféle cifra, néhány könyvdísz). A lőcsei és késmárki nyomdászat között csak Vitrarius személye jelenti a kapcsolatot, a késmárki betííkészlet nem lőcsei eredetű. 176. OAL XXI. 18. Tan. jkv. 1711. 55. p. Április 20-i bejegyzés. 177. A lőcsei Polomsky-család tagjai már az 1630-as adóösszeírásban szerepeltek, OAL XXI. 62. Ingatlan-összeírás 1630—1670. 1. és 5. tizenketted. 178. A Kaspar Polomsky nevét viselő nagyszebeni nyomtatványok: Szabó II. 1815, II. 1816. 179. Lőcsén 1698. november 10-én kötött házasságot. SOAL I. 180. Esketési anyakönyv (a továbbiakban: Esk. akv.) 16. p. 390