AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

közül kettő nem szerezte meg a polgárjogot; Johann Brexel vagyonos ember volt, Georg Springer és Illyési István is háztulajdonos. Sámuel Brewer négy új alkalmazottja közül csak kettő lett lőcsei polgár, háztulajdonos viszont csak egy (Polomsky). A 17. század végére tehát a nyomdászlegényeknél vagyoni és rangbéli süllyedést állapíthatunk meg, s mindezt akkor, amikor a nyomdatulajdonos az apai vagyon sokszorosát gyűjtötte össze. Az alkalmazottak elszegényedésének folyamata valószínűleg a Thököly-harcok válságos idejével, majd a török felszabadító háború mértéktelen adózásával függ össze, amely a szegényebb rétegeket jobban sújtotta, mint a gazdagokat. E folyamat következtében egy legénynek egyre kevesebb esélye lehetett arra, hogy saját erőből, némi kedvezménnyel önálló nyomdát alapítson és üzemeltessen. A 18. század elejére esik Matthias Vitrarius egy ilyen kísérlete Késmárkon, amely feltehetően tőke hiányában teljes kudarcba fulladt. Samuel Brewer — úgy tűnik — már csak a nyomdával, ill. belföldi könyvkereskedelemmel foglalkozott. (Egy kivétellel: 1695-ben 30 dénár vámot fizetett az általa külföldre kivitt kötetlen könyvek után. A családnál egyedülálló példa ez a könyvexportra!)

180 Külföldi könyvek beszerzését ebben az időben a könyvkötő-könyvkereskedő Georg Steinhübel vállalta. A lőcsei könyvkötők egyikéről sem állíthatjuk, hogy a Brewer-műhely alkalmazottja lett volna, viszályaikból legalábbis arra következtethetünk, hogy önálló mesterek voltak. Jakob Calixti, ifjabb Georg Krauss, majd Johann Georg Steinhübel nevét őrizték meg az iratok.

181 Valószínű, hogy Samuel a könyvkötészetet nem vitte tovább, de szoros kapcsolatot tartott fenn a város könyvkötőivel. Tótfalusi Kis Miklós említéséből azt is tudjuk, hogy kedvező helyzetben volt a papírellátás terén (akárcsak apja), hiszen része volt a szepestapolcai papírmalomban.

182 Samuel nagy vagyonáról már röviden szóltunk. Samuel az 1680-as években többszörözte meg addig fokozatosan gyarapodó vagyonát. E nagy gazdagodást elsősorban a tanácsosi, ill. bírói jövedelem révén érhette el. Ebben az időben a város legfőbb tisztviselői már évi fizetést kaptak: a bíró 400 Ft-ot, kiegészítésképpen egy hordó bort és negyven köböl árpát, a tanácsosok tisztségtől függően 180—300 Ft fizetést és húsz köböl árpát. Sámuel az 1680-as években tisztségei révén legalább háromezer forintot gyűjthetett össze.

183 Szintén két háza volt, mint apjának; Lőcse határában 48 helyen volt különböző földingatlana. Ingatlan vagyonának (ház, föld) adója mintegy ötszöröse volt apjáénak.

184 1 80. OAL IV. 400. H. j. 1695. 6. p.: „16. Februar. D. Samuel Breuer De eductis Libris incompactis — 30 (den)." 181. Georg Kraus, Jakob Calixti, Georg Steinhübel könyvkötőkről 1. OAL XXI. 11. Tan. jkv. 1693-1703. 15 — 16. p. 1693. február 23-i bejegyzés. Johann Georg Steinhübel hagyatéki leltárát 1. OAL XXL 56. Hagyat*! lelt. 1720 — 1780. 170-183. p. 1740. július 15. 182. Idézi Bogdán i. m. 76. p. 183. Hain i. m. 392-393. p. 184. Samuel Brewer vagyonát mutatják az 1670, 1680, 1690. évi adóösszeírások, I. OAL XXI. 62. Ingatlan-összeírás 1630—1670. 1670-ben a 3. tizenkettednél. XXI. 64. Ingatlan-összeírás 1680—1710. 1680-ban a 3., 1690-ben a 3. és 4. tizenkettednél. 391