AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

valamennyi üzletében, meghaladva rég fizetőképességét; felesége már ki se mozdulhat otthonról, mert lyukas a cipője. Ez a levél is merő magyarázkodás. Hazugságba könnyen keveredik az ilyen nyomorúságban az ember. Nem írja, de az is nyilvánvaló, hogy milyen határozatlan a mindennapok ezer apró és sürgető dolgában. Az alkoholista döntésképtelensége gyakran volt témája novelláinak. A Kárpáthyhoz írott levél is leírja ezt a pszichológiai mechanizmust, s azt is, hogy a végezetlen maradt ügyek hogy hullanak vissza árva fejére. Utolsó napjairól az öngyilkosságot szenzációként tálaló újságcikkek tudósítanak. Már pénteken eltávozott otthonról, fiának és feleségének annyit mondva: „Tudjátok, hogy szerettelek benneteket." Az Otthon Körben látták aztán leveleket írni. E levelek — már ahogy utóbb töredékesen ismertté vált némelyikük tartalma — végső kétségbeesettségéről tanúskodnak, ultima rációnak állítva öngyilkosságát. Reménykedik, hogy távozása megdöbbenti a világot, s baráti körét arra ösztönzi, hogy segítsenek hátrahagyott fián és feleségén. Bizakodik benne, hogy korábbi segélyezői nem hagyják cserben szeretteit. „Űgy gondolom — mondja az egyik búcsúlevél —, inkább úgy érzem, hogy tegnap még volt valami reményem a dolgok elintézésére, ma már azonban teljesen bizonyos vagyok a dolgaim felől, valami olyan csodálatos nyugalom száll meg, amelyhez hasonlót már vagy húsz éve nem éreztem. Kedves jó Doktor úr, annyi szeretettel, vágyódással indulok neki az elpusztulásnak, mint valami vén csavargó a meleg ágynak, ahonnét nem rángatja ki többé senki." A címzett, a „kedves doktor úr" Miklós Andor, Az Est lapok igazgatója. A levél pénteken íródott, de Cholnoky csak szombaton adta föl, és vasárnap hajnalban, 1929. április 21-én ugrott a Dunába az összekötő Vasúti Hídról. Tettét a partőrök jelentették a hatóságnak. Szombati napjáról, a vasárnapra virradó éjszakájáról — hosszú belső tusakodásáról — semmi emlék nem maradt, azt már nem osztotta meg senkivel; magányosan készült a halálra, a készülődésnek nem volt már tanúja. Viktor bátyjáról szólva írta egykor: „az alkotás igazi nagy érzései, hangulatai csak lazán, csak oly vékony szálakkal vannak hozzáférőéivé valami pontosan a nevén nevezhető tényhez, eseményhez, hogy a szálakat alkotó maga sem látja, csak lelkének legfinomabb csápjaival sejti."

49 A Bertalan éjszakájában, a Prikk mennyei útjábem a hőst feloldó megpihenés, a boldogság átélhetése a halálban adatik meg. Cholnoky, mint regényekbe írt metamorfózisai, halálában lelhette meg nyugalmát. 49. Cholnoky László: Cholnoky Viktor = Nyugat 1917. 633